Nyugaton a helyzet változatlan

Köszönöm a sok kedves, aggódó sort, jól estek nagyon. Most elég takarék üzemmódban működünk. Amint javul a helyzet igyekszem személyesen is válaszolni mindenkinek.

Sajnos ugrásszerű javulásról még nem tudok beszámolni. Ma is már mostam két adagot. Egyet hányás, egyet hasmenés miatt. :-(

De köszönöm jól vagyok. Ma reggel megnéztem egy interjút egy daganatos pappal, eléggé eltörpültek ezek a "hányóshasmenős" gondok. 

Különben is pár nap múlva ünnepeljük, hogy minden kereszt után van feltámadás, szóval igyekszem én is így hozzáállni a helyzethez, különben már begolyóztam volna. (Nem álltam messze tőle)

Ha beteg a gyerek...

Írtam már Róla, hogy a Hugiékkal töltött közös hét végére megbetegedtek a gyerekek. 

Sajnos a dologról nem tudok múlt időben írni, mert még mindig tart. Egy hete kezdődött Marcika hasmenésével, utána Hanga lázasodott be, majd hányt, ment a hasa és volt lázas egyszerre. Azt sem tudtam hova adjak lázcsillapítót, ahonnan nem jön vissza azonnal.

Tegnapra Hanga már a kiszáradás határán volt, rettenetesen aggódtam Érte. Aki közelebbről ismer tudja, hogy nem vagyok egy "mindenenelsírommagam" fajta, de tegnap délután már nálam is elszakadt a cérna. Marcika odaszaladt és azt kérdezte: "Hol fáj Anya? Megpuszilom!" <3

Végül úgy döntöttünk, hogy nem visszük be kórházba, megpróbáljuk kihúzni az északát. Sikerült is. Ma reggel egy fokkal jobban kelt, nem hányt és már a kanapét is elhagyta egy órára. Enni még mindig nem evett két és fél napja. Az elmúlt napok tükrében ez már javuló tendencia.

Ma délelőttre viszont Marcika esett vissza. Megint megy a hasa és hőemelkedése is van. 

Igyekeztem kreatív lenni ebben a pár bezárt napban,hogy aki épp egy kicsit jobban van ne egész nap mesét nézzen. Olvastunk, társasjátékot gyártottunk, rajzoltunk, festettünk, ragasztgattunk matricákat, duploztunk, favonatoztunk és nézzük a jó oldalát (mert mindennek van!), megtanultam papírhajót és papírrepülőt hajtogatni! 

Tudom, hogy "Ez legyen a legnagyobb bajunk" és, hogy "Lehetne sokkal rosszabb is", de be kell hogy valljam, nehéz napok vannak mögöttünk. 

Köszönök minden ránk gondolást, kedves üzenetet, jól estek nagyon!

Kórház a város szélén & búcsú Hugiéktól

A Hugival és Bobcsekkkel töltött hét második fele a címben említett sorozatra emlékeztetett.

Először Bobcsek lázasodott be. Őt Marcika követte egy maratoni hasmenéssel. Másfél nap alatt megszámolhatatlan mennyiségű pelust, popsitörlőt, sudocremet és kezfertőtlenítőt fogyasztottunk el. Nem gondoltam volna, hogy azt fogom kívánni, hogy bárcsak inkább mászna fel valahova, firkálná össze az albérlet falát, szaggatna szét minden mesekönyvet, csak ne feküdjön a kanapén, mint egy darab fa.

Amikor már kezdtük azt hinni, hogy túl vagyunk a betegségeken Hanga láza szökött 39 fölé, majd két nap múlva kezdte a végtelennek tűnő hányássorozatot. (Ez utóbbit szerencsére csak miután Hugiék hazarepültek.)

Mindezek ellenére örültünk, hogy együtt lehetünk. Ahhoz képest, hogy három pici gyerekkel voltunk, akik eltérő időben esznek és alszanak és a hét második felében valakinek mindig volt valami baja egész sokat kihoztunk ebből az egy hétből. Huginak hála egyik este még egy randira is eljutottunk Marcival kettesben!

Amikor épp senki nem volt beteg bringáztunk a gyerekekkel minden féle felállásban. Hugi is belejött az utánfutózásba. Igaz a tanulasi folyamat alatt lekaszált néhány parkoló bringát menet közben. Én meg a gyerekkel bringázas egy új formáját gyakoroltam.

Voltunk a city farmon, megismertettük Bobcsekkel a játszótér fogalmát, jártunk a király kertjében, megnéztük Hága belvárosának főbb nevezetességeit, vásároltunk Európa legnagyobb piacán, eltöltöttünk egy felejthetetlen délelőttöt a Madurodamban, ittunk naplementében pillecukros forrócsokit a tengerparton, minden nap főztünk magunknak, Bobcseknek külön és az éppen aktuális kis betegnek külön, szóval kihoztuk a lehetőségekből a maximumot.

Ezt a két képet Hanga csinálta rólunk Hága belvárosában:

 Madurodam

 Tengerparti selfie

Bobcsek életében is meghatározó hét volt ez. Először volt külföldön, ült repülőn és biciklin, először evett joghurtot és húst, először vágták le a haját (én!) és itt kezdett el mászni is. 

Ott aludt, ahol volt éppen: babakocsiban, utánfutóban, hátamon bringázás közben, hintában, és néha azért ágyban is.

Hanga és Marcika nagyon élvezték, hogy itt van, Hanga féltő gonddal, Marcika pedig "elefántaporcelánboltban" stílusban játszott vele. 

A kalandos közös hét záró poénja pedig az volt, hogy Hugi elvitte a lakáskulcsomat magával. Ezt akkor realizáltam, amikor hazaértünk a Central Station-ről, ahova elkísértük Őket. (Csodával határos módon akkor épp senkinek nem volt semmi baja) Mire észrevettem az ajtó előtt állva a két éhes és álmos gyerekkel, Ők már a reptéren voltak Amsterdamban. Marci riasztotta a főbérlőt, aki 15 percen belül beengedett a lakásba. Hugi a felszállás előtt még gyorsan feladta a kulcsomat, amit - hála a holland postának - másnap dében már meg is kaptam.

Jó kis hét volt együtt, kár, hogy olyan gyorsan elrepült!

Madurodam

Hugiékkal eljutottunk a Madurodamba is. Ez egy nagy park, ahol Hollandia nevezetes dolgait örökítették meg miniatűrben. 

Láttuk a főbb híres holland épületeket, tereket, parkokat de a gyerekeket ezek érdekelték legkevésbé. 

 Hága belváros (Buitenhof, Mauritshuis), ami olyan érdekes

, hogy egy madár is közelebbről megnézte.

Szemfüles olvasóink biztos felfedezték, hogy ez Delft, ebben a kis "labirintusban" szaladgáltak a gyerekek és erre a kék-fehér padra másztak fel a kép kedvéért. 

 Amsterdam, Dam tér

 És itt kezdett elegük lenni a fotózásból.

A pálmát a csokigyár vitte, ahol némi aprópénzért egy kamion kihoz a gyárból egy kis csokit a gyerekeknek. 

Ugyanígy fapapucsot is gyárthattunk magunknak, amit szintén egy teherautóról kellett lekapni. 

Nagy sikere volt a rengeteg hajónak. 

Volt amibe távirányítóval konténereket kellett rakodni (ezt Apa élvezte a legjobban)

Volt ami a vízen úszott és kézzel kellett rátenni a rakományt (a pacsálás miatt ez Marcika kedvence volt) 

és volt olyan hajó, amin gombnyomásra tűz ütött ki, amit vízágyúval kellett eloltani (innen Hangát volt nehéz tovább csábítani), 

Kipróbálhatták a zsilip rendszert is, ami szintén nagyon tetszett mindkettőjüknek.

A hajókon kívül rengeteg vonat, kamion, busz, autó mozgott mindenfele, Marcika csak úgy rohant egyiktől a másikig. Az Amsterdam Schipol reptér is nagyon tetszett Neki. 

Láttunk virágültetvényt is, ahol gombnyomásra érkeztek a jobbnál jobb virágillatok.

Volt persze rengeteg szélmalom is, sőt gátakat is lehetett irányítani, hogy megmentsünk egy kis várost az árvíztől.

Megnéztük egy focistadiont is kicsiben, volt vidámpark, gyárak gombnyomásra füstölgő kéménnyel, farm traktorral és tehenekkel, mini sajtpiac, Heineken gyár és pózolhattunk fapapucsban is. Szóval tényleg minden ami holland.

Azt hiszem a legjobban az írja le, hogy mennyire jó volt ott, hogy azóta Marcika minden nap azzal indít, hogy "Menjünk Madurába!"

Bobcsekkel

Kedden megérkezett hozzánk Hugi és Bobcsek. Nagyon vártuk már Őket.

Első este itt heverték ki az utazás fáradalmait.

A kedvenc programjainkkat mutattuk meg első napjainkon Nekik.

A kedvenc játszóterünkön a családi hintát Bobcsek is nagyon élvezte.

A szuper mászókát pedig Hugi is kipróbálta. :-)

Ahogy a kihagyhatatlan biciklizést is. Ez utóbbi már jobban ment Neki.

Eltekertünk a city farmra, ahol Bobcseknek legjobban a bárányok tetszettek.

Az enyémek sem unatkoztak, mert legutóbbi látogatásunk óta (ami múlt héten volt) három új kecskegida született.

Amíg Hugi a kamerának pózolt a tehén majdnem lekapta Bobcsek sapiját. (Sajnos kicsit homályos a kép, de ezt muszáj közkinccsé tennem)

Én kipróbálhattam milyen három gyerekkel. Mit is mondjak... Nem könnyebb, mint kettővel!

Egy hetet maradnak nálunk, a további kalandokkal jelentkezem még.

A gyorsan elrepült hétvége

Ahogy írtam már (itt) Dóri Mama és Nagyapó meglátogatott minket a hétvégén. A pénteki belga kirándulás után szombaton és vasárnap délelőtt Hágából és a környékünkből igyekeztünk megmutatni minél többet.

Dóri Mamával kiugrottunk a piacra, amíg a gyerekek megmutatták Nagyapónak a híres "nagy játszót". 

Voltunk együtt a city farmon, hogy mindenki megsimogathassa a kis bárányokat és a kecskegidát.

Persze elvittük Nagyapót a kikötőbe is.

Szombat délután amíg Drága Férjem vigyázott az alvó gyerekekre hármasban jártuk Hága belvárosának utcáit.

Vasárnap pedig sétáltunk egy nagyot a tengerparton.

Nagyon jó volt Velük, csak irtó gyorsan elrepüt, de majd Hugika és Bobcsek megvígasztal minket a következő egy hétben! Várjuk Őket is nagyon!

Antwerpen

Dóri mama és Nagyapó egy hétvégére meglátogatott minket. Anyai ágon a dédnagymamám belga, szerettük volna megkeresni a szülő házát Antwerpenben, ami tőlünk nincs messze.

Rotterdamban találkoztunk a boldog nagyszülőkkel, akik be kell, hogy valljam, hogy az unokáknak jobban örütek, mint nekünk! De azt hiszem ez így van jól!

Együtt vonatoztunk Antwerpenbe.

Dóri mama kislány korában eltöltött itt egyik nyáron egy hónapot a kedves belga rokonoknál, így rögtön odatalált a házhoz, ahol nagymamája született és élt. 

Innen a Rivierenhof nevű parkba mentünk, mert a rózsakertjét a belga dédnagypapa tervezte! Persze márciusban a rózsakert még nem tündöklik teljes pompájában, de nekünk ugyanúgy, mint a régi ház, sokat jelentett nagyon.

Szép napsütésben sétátunk a hatalmas parkban, találtunk játszóteret, etettünk kacsákat, élvezték a gyerekek is, annak ellenére, hogy reggel óta úton voltunk már.

A park után az óvárosban csatangoltunk egy kicsit.

Sajnos a hatalmas katedrális 10 perccel előttünk bezárták, így csak kívülről csodálhattuk meg.

Ettünk kihagyhatatlan belga fekete kagylót.

Majd vissza a gyönyörű Központi Pályaudvarra...

...és irány Hága.