Botival

Boti volt az a családomból, aki legtovább bírta nélkülem. :-) Négy és fél hónap után végre Vele is találkoztam! Üzleti útra jött Hollandiába, de nálunk lakott és másfél napot együtt töltött velünk.

A gyerekek azonnal rákattantak, ahogy az olasz családokban szokás elnevezték "keresztapának". Ami nem teljesen alaptalan, mert Hangának Ő a keresztapja, de Marcika is lelkesen keresztapázta, két nap után már nekem is ráállt a szám. Azt hiszem ahogy Hugira is ráragadt a becenév és bár nem a gyerekeim húga ők is Huginak hívják, valahogy így járt most Boti is. Nem is baj, úgyis olyan sok a Botond a családban.

Természeretesen Vele is voltunk a tengerparton. Nem mondhatom, hogy strand idő van (nem tudom, hogy itt valaha van-e olyan), de annyira azért meleg volt kivételesen, hogy mezítláb élveztük a langyos homokot.

Jártunk a már említett japán kertben.

Marcinak hála megnéztük kettesben Hága belvárosát,

és végre eljutottam a Mauritshuisba Rembrant, Vermer és még sok-sok más híres festő képeit nézegetni.

A hab volt a tortán, hogy péntek este Amszterdamban voltunk Quimby és Kispál koncerten. De ennek külön bejegyzést tervezek. Ugye nagyon felcsigáztam már mindenkit? :-)