Búcsú a ZUID-től

Szombat délután könnyes búcsút vettünk a ZUID-től. Ez egy irtó hangulatos étterem/kávézó/söröző (mikor mire használtuk), amit márciusban a tengerpartra húztak fel és most vasárnapig volt nyitva.
Nagyon sok kedves emlék fűz minket ide. Rengeteg pillecukros forrócsoki, wieckse witte (sör), finom falat, baráti beszélgetések (azt hiszem minden vendégünkkel voltunk itt, aki március óta volt nálunk), megszámlálhatatlan ugrálás a trambulinban, homokozás, napozás, kályhánál melegedés, naplemente, randi (Marcival!!).

Holland szokáshoz méltóan nagyon gyerekbarát hely volt. Két hatalmas trambulint állítottak fel a homokban és egy láda homokozós játék volt mindig a teraszon. Eleinte (magyar szokáshoz híven) mindig kértem valamit inni, ha lementem a gyerekekkel, de észrevettem, hogy sok anyuka csak játszani viszi oda a gyereket és nem "muszáj fogyasztani". Ez nekem az otthoni gyakorlat után nagyon furcsa volt. Ezek után sokszor mi is csak csak ugrálni, játszani, napozni mentünk le a gyerekekkel. Itt egyáltalán nem volt baj, ha nem fogyasztottunk semmit, akkor is élvezhettük a kellemes, szélárnyékos padokat,a  gyerekek ugrálhattak a trambulinban, használhattuk a mosdót, az ingyenes wifit és senki nem nézett ránk ferde szemmel, mert itt ezt így szokás. Tudták, hogy majd lesz olyan, amikor fogyasztunk. :-)

Nem csak mi voltunk szomorúak, hogy mindennek vége, hanem a gyerekek is. Marcika két napja azon aggódik, hogy a homokot és a tengert is elviszik-e. Hanga megnyugtatta, hogy legalább százmillió vödör kellene ehhez. Tegnap délelőtt lesétáltunk és megnéztük, ahogy elkezték lebontani. Marcika megnyugodott, hogy a homok és a tenger a helyén van. :-)

Viszlát ZUID!