Nem, nem egy új mesét találtam ki. A sokat emlegetett city farmon kis állatok születtek. Eddig is az egyik kedvenc programunk volt az, hogy ide ellátogatunk állatokat etetni, simogatni, de azt hiszem ezek után nem sok konkurenciája lesz.
A képek nem az igaziak. Amúgy sem egyszerű a két gyerekemet általában egy képre terelni, úgy, hogy mindkettő rám is nézzen (kb esélytelen), de mindezt még a kis gidánál is elérni szinte mission impossible volt.
A kecskegida itt 6 napos. Láttuk 4 naposan is, csak akkor Hanga óriási bánatára lecsúsztunk a simogatásról. Így megígértem Neki, hogy amint tudunk visszamegyünk. Nagy örömmel rohant be hozzá ma délelőtt. Láttuk, hogy mennyit ügyesedett két nap alatt, meglestük, ahogy szopizik. Nekem is nagy élmény volt.
Marcika először inkább a galambok kergetését választotta, de kis idő után rá tudtam beszélni, hogy az egy hetes kecskegida is érdekes ám.
A kisgida után a báránykákhoz szaladtunk, akik szorosan anyukájuk mellett sétálgattak, legelésztek, kergetőztek. Nem irigylem szegény mamájukat, három kis ugrándozó gézengúzra egyszerre nehéz lehet vigyázni.
Hanga a kelleténél lelkesebben ment kisbarikat simogatni, amíg a féltő anya kicsit odébb nem taszajtotta a fejével. Utána már óvatosabban közelített. Én hiába mondtam neki, hogy finomabban, a bárány mama hatásosabb volt nálam.
Később Marcikát kellett móresre tanítania, Ő addig nem értett a szép szóból, amíg képen nem nyalta a kedves mama. Ekkor először egy másik nyugodtabbnak tűnő bárányhoz menekült.
Majd jobbnak látta, ha inkább elbújik a kecskeólban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)