De én fiú vagyok!!!

Írtam már egyszer a két gyerekünk közti különbségről. Akárhogy nyomja a mai világ, hogy mindegy ki milyen nemű, én egyre biztosabb vagyok benne, (egy lány és egy fiú anyukájaként) hogy vannak jellemzően női és jellemzően férfi vonások. Persze biztos van kivétel is, ami erősíti a szabályt. Én mindenesetre napról napra jókat derülök a gyerekeimen, mert bizony már ilyen kis korban nagyon sok tipikus jegyet fel lehet fedezni, amiket nem én tanítok Nekik, hanem belőlük jön. Hanga talpig NŐ, Marcika meg már most egy igazi pasi.

Tegnap Marcika elindult a gyerekszoba fele, kérdeztem hova megy. Közölte, hogy "Ugrálni az ágyon!". Amikor mondtam Neki, hogy azt nem szabad, csak annyit válaszolt a küszöbről visszafordulva: "De én fiú vagyok!!!"

A japán kertben, Ő volt az aki többször is éppen megúszta a vízbe pottyanást. Ő az akin folyton "harci sérülések" vannak. Aki kis híjján elmerült a tengerben, pedig csak a lábukat akarták beledugni. Akivel az itt töltött öt hónap alatt kétszer voltunk a balesetin (igen, a könyökficam után volt még egy száj felszakítás is).
És aki amikor felsoroltam, hogy mit lehet a tortillába tenni mindenre nemet mondott, majd közölte, hogy ő zsemlét és joghurtot kér bele. Miután kitartott ezen álláspontja mellett elkészült az extra tortilla. Becsületére legyen mondva, hogy megette az egészet, sőt azt mondta, nagyon finom volt. :-)
(Hanga salátával, uborkával és majonézzel kérte hús nélkül)

Bogártalálkozó Hágában

Aki ismer minket régebb óta, tudja, hogy van egy szívünknek nagyon kedves, féltve őrzött vw bogarunk. Ez volt az esküvői autónk. 

A gyerekek megszületése óta méltatlanul háttérbe szorult szegény, mivel nincs benne hátul biztonsági öv. Akit egyszer megcsapott már a "bogaras" életérzés, az tudja miről beszélek: mindig megdobban a szívem, ha egy régi kis bogár pöfög el mellettem akárhol is vagyok.

Éppen ezért nagyon örültem, amikor megtudtuk, hogy a tengerparton vw találkozó van. Elég sűrű napunk volt aznap, de betuszkoltuk a napirendbe a találkozót is. Nagy élmény volt!

Quimby és Kispál koncert Amszterdamban

Ahogy már említettem Botival eljutottam a Quimby európai turnéjának nyitó, amszerdami koncertjére, ahol a Kispál volt a vendég zenekar. Rég voltam már olyan helyen, ahol mindenki magyarul beszélt, jól esett nagyon ez is!

A Quimby kezdett. Nagyon jó hangulatú koncert volt, az ötödik sorban csörögtük végig Botival.

A szünetben csatlakozott hozzánk a blogon itt-ott felbukkanó Zsófi barátnőm is, akivel a Kispálos éveket együtt éltük meg a gimiben és aki most Amszterdamban lakik. 

A második koncertre már az első sorig jutottunk, amit Boti nem sokáig bírt, de mi Zsófival kitartottunk, igaz kicsit olyan volt, mint a moziban az első sor: Lovasit és Kispált láttuk alulról. :-) 

A koncerten újra éltem a tini koromat. Az első Kispál koncerten tizenhárom éve voltam, nagy élmény volt az is, meg az összes azóta. Legutóbb Hangával a pocakomban voltam a 2010-es búcsú koncerten. Akkor nem sejtettem, hogy a következőn öt év múlva Amszterdamban az első sorban fogok ugrálni! (Nem tudom rajtam kívül hány két gyerekes anyuka volt, de tartok tőle, hogy nem sok)

Mindig is utáltam a külföldön élő magyarok szájából hallgatni, hogy minden mennyivel rosszabb otthon és mennyivel jobb ott, ahol élnek. Igyekszem is ezt elkerülni, nagyon is sok dolog hiányzik otthonról.

Mégis azt azért halkan meg kell említenem, hogy egy másik városban voltunk koncerten (65km), ami 0:15-ig tartott. 0:27-kor szálltunk fel Amszterdamban a villamosra és 1:40-re már otthon voltunk Hágában. Ez olyan, mintha Székesfehérvárról szeretnék éjszaka hazajutni tömegközlekedéssel. Én Újpestre a belvárosból ennyi idő alatt érek haza az éjszakaival, pedig át sem kell szállni a remek 914-esről. (És akkor arról nem is írok, hogy nem részegekkel van tele a villamos meg a vonat éjszaka, nem kell félni, hogy ki fog az öledbe hányni...) Hát közlekedés terén van még mit fejlődni az biztos!

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: EZER HÁLA ÉS KÖSZÖNET az én drága Férjemnek, aki mindezt lehetővé tette nekem és amíg én buliztam, Ő otthon vigyázott a gyerekekre!

Botival

Boti volt az a családomból, aki legtovább bírta nélkülem. :-) Négy és fél hónap után végre Vele is találkoztam! Üzleti útra jött Hollandiába, de nálunk lakott és másfél napot együtt töltött velünk.

A gyerekek azonnal rákattantak, ahogy az olasz családokban szokás elnevezték "keresztapának". Ami nem teljesen alaptalan, mert Hangának Ő a keresztapja, de Marcika is lelkesen keresztapázta, két nap után már nekem is ráállt a szám. Azt hiszem ahogy Hugira is ráragadt a becenév és bár nem a gyerekeim húga ők is Huginak hívják, valahogy így járt most Boti is. Nem is baj, úgyis olyan sok a Botond a családban.

Természeretesen Vele is voltunk a tengerparton. Nem mondhatom, hogy strand idő van (nem tudom, hogy itt valaha van-e olyan), de annyira azért meleg volt kivételesen, hogy mezítláb élveztük a langyos homokot.

Jártunk a már említett japán kertben.

Marcinak hála megnéztük kettesben Hága belvárosát,

és végre eljutottam a Mauritshuisba Rembrant, Vermer és még sok-sok más híres festő képeit nézegetni.

A hab volt a tortán, hogy péntek este Amszterdamban voltunk Quimby és Kispál koncerten. De ennek külön bejegyzést tervezek. Ugye nagyon felcsigáztam már mindenkit? :-)

Japán kert Hágában

Gyönyörű Japán kertet fedeztünk fel Hága központjában az egyik parkban. Április végétől októberig kápráztatja el az arra járókat ez a meseszép kert, amit bárki ingyenesen meglátogathat a Cingendale parkban. Maga a park is gyönyörű, a hatalmas rhododendron szegélyezte ösvényekkel. Mint mindenhol, itt is rengeteg állat van: vadliba fiókákkal, szárcsa fészekkel, bárányokkal, tehenekkel, baromfikkal és méhészettel is találkoztunk.

Maga a japán kert egy ösvényekkel, mohákkal, kis hidakkal teli körbekerített kert, ami hemzseg a nagyobbnál nagyobb fényképezőgépeket és állványokat cipelő fotósoktól. Még képregényhősnek öltözött modelleket is láttunk. 

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a két gyerekkel, a futó biciklivel és a kis babakocsival eléggé feltűnő jelenség volt kis családunk a csendesen elmélkedő és fotózgató turisták között. 

A kis hidak kifejezetten tetszettek a gyerekekenek és csodával határos módon egyik sem esett bele a vízbe, pedig több kísérletet is tettek rá...

Botit is elvittük ide, az egyik napon, amit nálunk töltött múlt hét végén. Dolgozni jött ugyan Hollandiába, de a kellemeset összekötötte a hasznossal: minket is meglátogatott. Sőt egyik este még Quimby és KisPál koncerten is voltunk együtt Amszterdamban. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz. :-)

Anya barátnői

A múlt hét végén gimnáziumi osztálytársaim jártak nálunk négyen. Ancsi Genfből, Edina, Edó és Szuszi Budapestről érkeztek. 

A nappalinkat minden este villám gyorsan hostellé alakítottuk és ha Marcika nem kelt volna minden éjjel, akkor egész kényelmes lett volna így nyolcan is az éjszaka. Rég óta tudjuk: sok jó ember, kis helyen is elfér! Igaz csak öt székünk és öt villánk van, de szerencsére ezt is megoldottuk, senki nem maradt éhesen.

Szomabat este még Zsófi barátnőm is csatlakozott hozzánk Amszertdamból, így aznap hatan néztük a szélviharos naplementét este 10-kor (!) a tengerparton.

Vasárnap Marcinak hála ötösben voltunk.

Délelőtt elmentünk a Keukenhofba, ami Őket is elvarázsolta és számomra megunhatatlan program. Főleg gyerekek nélkül. Nem kellett néznem, hogy mit nem szabad, hova ne menj rá, ne tépd le, erre gyere, vedd fel, ne nyúlj hozzá, nem kellett senkit pisiltetni, itatni, etetni, ami így lassan öt hónap után felért nekem egy wellness hétvégével. Csak sétálgattam a virágok között és néha szegény barátnőimet számolgattam, hogy mind megvannak-e, ki merre megy, éhes-e, szomjas-e. 

Délután pedig Hágát (és a Primark-ot) néztük meg. :-)

Hétfőn már a gyerekekkel felpakolva piacra mentünk, majd amíg én hazahoztam Hangát és Marcikát aludni a lányok Delftet nézték meg. Délután pedig a tengerparton élveztük a napsütést és hogy végre először 15° fölé kúszott a hőmérő higanyszála!

Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a hollandok fürdőruhában élvezték a napsütést és fürödtek a jéghideg tengerben. Szegény gyerekeim megint nem értették, hogy ők miért nem tehetik ugyanezt. Így hát a kompromisszumos megoldást választottuk. :-)

Hála drága barátnőimnek egyik este Marcival kettesben sétáltunk a tengerparton és utolsó délelőtt pedig amíg hárman játszótereztek a gyerekekkel Ancsi eljött velem futni. Azt hiszem Edina, Edó és Szuszi jobban lefáradt ezen a délelőttön, pedig mi a dagály miatt a süppedő homokban futottunk szembe szélben. :-)

Azért remélem egyik barátnőm kedve sem ment el egy életre a gyerekvállalástól az itt töltött három nap alatt. :-)