2015. február 27., péntek

A férfiak sorában

Hanga egyik délután balettozni akart. (Ő így hívja a szoknyában ugrálást az ágyon.) 
Marcikának is nagyon tetszett a rózsaszín pörgős szoknya, szívesen felpróbálta volna, de nővérkéje szokásos határozottságával, azonnal kioktatta: "Te a férfiak sorában vagy!"

És tényleg ott van, nem is akármilyen férfiak sorában! :-)



2015. február 26., csütörtök

Rotterdam ZOOOOOooooooooo

(nincs hosszú ö-m és hosszú ü-m)
Amint hallottátok már, Marcika 3 napos láza 2 napon keresztül elég magas is volt, így kicsit megijedtünk. Mindezek mellett azért az ember nem felejtheti el, hogy ket gyereke van, habár nyilván ilyenkor a másiknak egy kicsit türnie kell. A helyzet azonban az is volt, hogy igyekeztünk Hangat izolálni Marcitól, nehogy ö is elkapja. Így történt, hogy az én drága Feleségem kitalálta vigyem el Hangát a Rotterdami állatkertbe, mert ö ódákat hallott már róla, hogy az milyen jó.

Ennek megfelelöen vágtunk neki a kalandnak kettesben. A táv nem nagy, kb annyi mint Leiden ahol dolgozom, azonban az idözítéssel bajban voltunk. Délután ugye alszanak a gyerekek (van, hogy 16.00-ig is, bár azért ez mostanaban nem jellemzö), az állatkert meg bezár 17.00-kor. Így kitaláltuk, hogy ebéd után lefektetjük aludni öket, és 2-kor felébresztem Hangát. Persze elöre elmondtuk neki, hogy mi a terv, így szerintem nem kell elmondanom, kitaláljatok, hogy természetesen semennyit nem aludt, úgy izgult a kis drágám. Mondjuk Marci sem aludt, de azt nem tudom miért, így a nagy készülödés után, mikor 14.30-kor elindultunk, Marci még mindig nem aludt, a továbbiakaról pedig nincs információm.




Az állatkertbe érve rögtön az elsö dolog a nemrégiben átadott aquarium, amit most csatoltak a létesítményhez, mely nagobb méretekkel rendelkezik, mint a Hágai Sea Life, ahol ugye már voltunk. Engem nagyon érdekel minden ami a vízben van, így nagy lelkesedéssel léptünk be az egy irányú aquarium épületébe. Az épületröl annyit, hogy tele van mindenféle érdekességekkel, azonban igen sötét van bent, csak az akváriumok világítanak. Átmentünk az elhagyhatatlan óriás üvegfolyosón, ahol teknösök, cápák és ráják úszkáltak el fölöttünk, ekkor kezdte mondani Hanga, hogy menjünk innen, mert egyreszt sötet van, másrészt unja. Eltartott egy ideig, mire átjutottunk a hosszú sötét folyosókon loholva, az akváriumokra csak futó pillantásokat vetve. Így is az aquarium kijárata felé Hanga már úgy fogalmazott, hogy: "Ha meglátok még egy halat, akkor eldobom a fejem!"



Kiérve, rögtön egy újabb látványosság, a JEGESMEDVE haciendája tárult a szemünk elé, ugyanis az állatkertet elsösorban ezzel az állattal reklámozzák. Állítólag van két kis bocsuk, ami nagy szó, mert a jegesmedvét nem nagyon lehet fogságban szaporítani. Tényleg óriási birodalom van ide építve nekik, saját kis tóval, ami látogatható alulról felülröl, klímás mü jéghegyekkel, stb. A gond csak az, hogy sehol nem lehetett találni öket. amilyen nagy a területük, olyan könnyen el tudnak bújni. Hát ez sem jött be, gyerünk tovább.

Nézd, Hanga, bölények! Nem aranyosak!? De igen, de hol az elefánt? Hát jó akkor keressük meg a populáris állatokat (amik nagyon praktikusan az állatkert legtávolabbi pontjaiban vannak elhelyezve), mint elefánt - oroszlán - gorilla - tigris - zsiráf... Alapvetöen annak a híve vagyok, hogy a gyerek nézze azt amihez kedve van. Ha egy óráig akarja nézegetni a majmokat, akkor nézze azt, nem baj, ha nem látunk mindent. Hanga azonban elég nagy már ahhoz, hogy tudja mit szeretne látni, és egy lelkes apuka (ez lennék én) képes km-eket rohanni a nyakában Hangával, ha a gyerek kívanságlistát keszít a megnézhetö állatokból és azok igen távol vannak egymástól.

Az állatkert egy része régi stílusú (mint régen a Bp-i állatkert) egy része felújított és nagon szuper (mint az aquarium, a jegesmedve birodalom és egy gyönyörü óriási kupolával fedett amazónia), de nagy részét épp most újítják fel, természetesen így van ez a szavanna kifutóval is, így nem kis keresgélésbe tellett megkeresni Hangának az elefantokat, akik viszont 6-an is vannak.



Rövidre fogva voltunk a kupolás amazóniába, ahova belépve elöször tapasztaltam azt, hogy a szemüvegem fél mp alatt bepárásodik, és úgy is marad 10 percig, a melegtöl és 90% páratartalomtól alsógatyáig izzadok szintén fél mp alatt (föleg kabátban, pulcsiban...), és ugyan ezektöl a körülményektöl a telefonom képi dokumentációs rendszere (fényképezö) felmondja a szolgálatot. (Hangát természetesen levetköztettem amennyire tudtam, ami annyit jelentett, hogy az ö cuccai is engem melegítettek! :-))




Láttuk az elhagyhatatlan zsiráfokat,



egy magányos hiénát,



óriás krokodilt,



a kengurúkat akikhez be lehetett menni,



9 db gorillát amelyek közül az egyiknek kb egy hónapos kicsinye volt,



Pöttyöst "Apa, Pöttyösnek nevezem el, van ellenvetésed?"Szerintetek lehetett? :-)



És Hanga kedvenceit a puputevéket, akiknél kicsit stikáztunk, mert NAGYON közel mentünk hozzájuk!



A történethez még annyi hozzá tartozik, hogy az állatkert tele van szuper játszóterekkel, jatszóházakkal, és mivel az elején sajnos elejtettem egy olyat, amit most már bánok, hogy "Ha jatszóterezünk nem lesz idönk megnézni az állatokat" Hanga minden egyes játszótérnél megállt egy pillanatra és nagy sóhajjal mondta, hogy "Most sajnos nincs idö játszóterezni, mert akkor nem tudjuk megnézni az állatokat." És ezek utan hiába bíztattam, hogy egy kicsit nyugodtan játszon, kötötte az ebet a karóhoz. Mindenesetre elhatároztuk, hogy ha Marcika egészséges lesz, elhozzuk öt és Anyát, és megmutatjuk nekik is az állatkertet, és akkor majd több idöre jövünk, és lesz idö játszizni is.




2015. február 25., szerda

A 40°-os láz

Életemben először láttam olyat, hogy egy lázmérő 40°-ot mutat. Elég rossz érzés. Pláne ha nem az én lázamról van szó, hanem a gyerekeméről. Valahogy egy anya a gyereke betegségét mindig ezerszer súlyosabbnak éli meg, mint a sajátját. Pedig ilyenkor kellene higgadtnak maradni. Na hát ez nekem nem sikerült. Szerencsére Marci itthon volt és Neki igen.

Megint Marcika hozta ránk a frászt. De most szerencsére nem lett kórház a vége. Semmi más baja nem volt, "csak" láza, de az jó magas. Szegénykémet a vasárnap esti 40° után egész éjjel fogdostam, rohangáltam be hozzá, Ő meg békésen aludt (egyszer ébredt fel) és hétfő reggelre, mint akinek semmi baja 37,2-vel ébredt!

Nálam már csak Hanga viselte rosszabbul a lázas napokat. Ő nem azért, mert annyira aggódott az Öcsikéért, csak nehezen viselte, hogy Marcika körül forog minden. Pedig bezártságról szó sem volt részéről, mert a hétvégén felváltva őriztük a kis beteget amíg a másikunk Hangával programozott. Bringázás, city farmon állat etetés és Rotterdam Zoo volt a program. De a jóból sosem elég. Amilyen kis drága meg is mondta, hogy nem bírja, hogy ennyit foglalkozom Marcikával. Bírom, hogy a gyerekek ilyen őszinték, ki merik mondani ami bennük van, nem bújnak álarcok mögé.
Bárcsak mindenki tudna őszinte gyerek maradni!





2015. február 20., péntek

City farm 2

A city farm a múltkori írásom óta is a kedvenc programok között szerepel. Itt nem a komposztba mennek a zöldség maradékok, héjak, mint otthon, hanem az állatoknak gyűjtjük.

Azóta kiderült, hogy a tengerimalacokat ki lehet venni, fésülgetni, simogatni. Hát ez mondanom sem kell, hogy sláger program lett. Itt is kijön a két gyerek közti különbség.

Hanga becézgeti, ölelgeti, fésülgeti.


 Marcika pedig két fésűvel dobol(na) rajta (ha hagynám).




Hangának megint sikerült meglepnie tehén etetés közben (így szó szerint!): 
"Az anyuka tehénnek nagyon sok táplálékot kell elfogyasztania, hogy legyen elég teje, mert a kis boci azt eszi vacsorára."

2015. február 19., csütörtök

Ki a lány és ki a fiú?

Marcika igyekszik mindent eltanulni a nővérétől, de a fiú-lány, néni-bácsi különbségek még nem mindig mennek, így néha gyakorol.
Ma reggeli közben:
"Anya lány, Marci fiú, Apa kopasz, Cinci lány!"

Ez pedig Hanga első rajza a családról, amire én nagyon büszke vagyok. Neki már jól megy a fiú - lány kérdés. Nem tudom egy pszichológus mit hozna ki ebből, én azt látom, hogy a család közepe Apa és Ő és mindenki szélesen mosolyog. :-)

2015. február 18., szerda

Vili és Miki

Múlt héten végre összejött a személyes találkozó Hajnival és két kis fiával Vilivel (4) és Mikivel (3). A közelünkben lévő hatalmas játszótéren találkoztunk, ahol megmondom őszintén én is szívesen játszanék, ha nem kellene egyik gyerekemtől a másikig szaladgálni a mászókák, hinták, csúszdák, körhinták, homokozók, egyensúlyozó eszközök és várak között.




Az első találkozót egy hét alatt azóta már három másik közös játszóterezés követte. Múlt héten egyik délután hozzánk jöttek át a fiúk játszani Alízékkal együtt (jó buli volt). Ma pedig mi látogattuk meg Vilit és Mikit. 

Hanga Viliben emberére akadt, Ő is hasonlóan harcos alkat, mókásak együtt. Amivel ma igazán összebarátkoztak: Vilinek pont ugyanolyan békája van, mint Hangának! 
Hanga biztos kijavítana, hogy csak majdnem: Vili Brekijének nincs neve és ki van tűrve a pólója! Nagyon nem mindegy Neki ez a póló kérdés. Bár amikor hazajöttünk közölte: "Ha nyár lesz Szirnyinek is ki fogom tűrni a pólóját!"



Marcika is nagyon élvezte a látogatást, alig győzött választani a rengeteg fiús játék, sok-sok járgány közül. Végül a ropi és a keksz nyert. :-)

2015. február 17., kedd

Egyedül a belvárosban

Hat hete vagyunk kint. 
Egyik gyerek születésekor sem értettem, hogy hogyan tudnak anyukák otthon beszűkülni. Aki ismer minket tudja, hogy minden nap jött valaki, mentünk valahova. Mindig kevés volt a 24 óra, nem volt megállás szinte soha.
Éppen ezért nagyon ránk fért ez a megállás most. Leírhatatlanul élvezem ezt a rengeteg időt a gyerekekkel, hogy mindenre ráérünk, soha, sehova nem kell rohanni. Hihetetlen, hogy ennyit velük lehetek, "csak" ez a dolgom, semmi másra nem kell koncentrálni. 
De kicsit (főleg az otthonihoz képest) beszűkült az életem: játszótér, tengerpart, játszóház, city farm, sarki bolt, piac
Mióta megérkeztek a gyerekek nem voltam az utcán (itthon sem :-)) még nélkülük (kivéve amikor futni megyek, de az sajnos ritka). 

Drága férjem felismerte ezt a helyzetet és múlt héten egyik délután sietett haza, hogy én elmehessek EGYEDÜL a belvárosba. (Hanga egyik ajándékat interneten rendeltem, azt vettem át) 

Azt eddig is tudtam, hogy gyerek (Marcika) nékül lényegesen egyszerűbb a bevásárlás. (Tegnap is minket nézett az egész bolt, mert végig ordított, hogy nem engedtem be a hentespult mögé..., majd az egész utca, mert hazáig ment a műsor). 

Már az nagy élmény volt, hogy nem 6 cipőt, 3 sálat, 3 sapkát, 3 pulcsit, 3 kabátot kellett feladnom, csak a sajátomat! 
Egyedül, a saját tempómban sétálni a buszig, arra menni, amerre szeretnék! 
Gyerekek nélkül buszra szállni! (Itt van egy kártya amit oda kell érinteni fel- és leszálláskor az ajtónál egy szenzorhoz. Hát nem gyerekbarát megoldás az biztos, mert 2 gyerekkel 2 kéz ehhez a művelethez a fel- és leszállási procedúra közben általában kevés. )
Menet közben egyedül nézelődni a buszról! Nem folyton azt nézni, hogy kit rugdos, mit fog meg, miért ordít, mit nyal meg, maradjon ülve.
Bemenni egy (nem étel) boltba! Egyedül! Csak úgy nézelődni!
Csendben lenni, egy szót sem szólni 2 órán keresztül!

Hát ez a 2 óra felért egy wellness hétvégével! Köszönöm Drága Férjem! :-)

2015. február 16., hétfő

Kagylózzatok!

(továbbra sincs hosszú ü-m és hosszú ö-m)
Az az igazság, hogy ezt a posztot már rég óta meg kellett volna írnunk, de nem volt rá idöm, és Sári túl szégyenlös, hogy megírja ezt az esetet.

A minap kedvenc, nem túl drága de nem a legolcsóbb, viszont a legközelebbi boltunkban sétáltunk a szokásos bevásárlásunkkor, amikor is megpillantottam kb 2-3 kiló egybe csomagolt fekete kagylót (valójában ehetö kék kagyló - Mytilus edulis) iszonyatosan leárazva. Megemlítettem Sárinak, ugyanis mindketten nagyon szeretjük a kagylóhúst, és egymásra csillogott a szemünk. Meg is van a mai napi lakoma. Gyorsan bedobtuk a kosárba és usgyi haza.

A kagylók szerencsére meg voltak pucolva (a héjuk), így azzal nem kellett szöszölni. Hazaérve tudatosult bennünk, hogy nem tudjuk hogyan kell elkészíteni, így Sári nekiesett a netnek. Amikor Hanga született, Vermes doki azt mondta Sárinak, bármi kérdése van a szüléssel, születéssel kapcsolatban, nyugodtan keresse öt, csak a neten ne nézelödjön. Akkor Sári ezt meg is fogadta, így nem történt semmi gond, most azonban rájöttem, mire gondolhatott akkor a doktorúr.

A netre felmászva számtalan receptet és jó tanácsot lehet olvasni a kagylókészítésröl. Elsösorban olyanokat, hogy mit hogyan ne csináljunk, mert ilyen-olyan nagy baj lehet belöle. Ismervén feleségem ilyen terü parázhatóságát, egyböl jött is hozzám:

- Azt írják, ami ki van nyílva az nem jó!
- Akkor dobd ki öket.
- De az egyharmada ki van nyílva!
- Akkor dobd ki az egyharmadát! Azért volt ilyen olcsó biztos.
- De ha romlott, akkor a többi is az lehet.
- Ami nincs kinyílva biztosan jó lesz.
- De azt is írják, hogy a fözés utan ami viszont nem nyílik ki, az se jó.
- Akkor majd azokat is kidobjuk.

Hasonlóképpen folytatódott a társalgásunk, és közben én is el kezdtem kutakodni szürkeállományom azon részében, ahova az általam kevésbvé fontosnak tartott információkat szoktam rejteni. Mintha hallottam volna valamit a kagylókról mostanában. Legnagyobb hibámként, amikor elövillant a rejtett információ, mint hétvégi segédmunkásnak az iparos vágasa amikor legugol a boltban a müanyag flakonos koccintós borért az alsó polchoz, és a festékfoltos pólója fel, a malter áztatta melósgatya pedig egy kicsit lejjebb csúszik a kelleténél, azonnal meg is osztottam azt Sárival:

Megvan, valamelyik ismerösöm mostanaban rakta ki a fácséra, hogy rosszul elkészített kagylót ettek, és teljesen feldagadt a fejük meg a szemük, mint akiket össze-vissza vertek. Amikor kimondtam, már éreztem, hogy nem kellett volna, így ennek a hangulatnak megfelelöen telt a kagylókészítés további menete.

Szerencsére a gyerekek nokedlit sem esznek ha galuskának hívjuk, így a kagylót sem akarták megkostolni, amit nem is engedtünk volna nekik ezek után, ha akarják sem.

Ott ültünk ketten az asztal két oldalán, az asztal közepén az  ínycsiklandóan tökéletesen illatozó és kinézö feketekagylóval és csak méregettük öket és egymást Sárival. Merjük-e, ne merjük-e. Mint a bombaszakertö a hatástalanítani kívánt bombát, olyan óvatosan tettük a kész kagylókat a tányérunkra, és mint a gyerek a leckéjéhez, olyan nagy lelkesedéssel fogtunk neki az elfogyasztasának. Becsületére legyen mondva Sárinak, ö is evett belöle egy tányérral, de amikor megkérdeztem, hogy ízlik-e neki, csak annyit felelt, hogy:

- Nagyon finom, de valahogy más szájízzel eszem, ha érted amire gondolok. És én értettem.



Sárit megnyugtatni szánva, én vettem még egy tányérral, habár bennem is minden féle forgatókönyv lepergett már a lehetségesek közül. A második tányér után elkezdtem tudósként, és logikusan gondolkozni, hátrahagyva a nöi attitüdröl (értsd Sáritól átvett) rámmaradt emóciónális érzelmi fonalat, miszerint:

- A kagyló nagyon finom lett, és iszonyatosan ízletes. Sári is evett már és én is. Ezen változtatni nem tudunk. Mivel én két tányerral is ettem, a mennyiség attól tartok már nem számít. Logikus következtetés: meghagyni nem fogom, ha egy: ízlik, kettö: fér még belém. Így elfogyasztottam a maradék kagylót (természetesen többször is megkérdezve Sárit, hogy de ugye ö már nem kér többet).

Pár napig még vártuk a váratlan szindrómákat, tüneteket, feldagadást, hasfájást, rothadó sebeket, magas vérnyomást, hasmenést, magas lázt, véres vizeletet, vese leállást, epe bántalmakat és habzó szájat. De pár nap után beletörödtünk, hogy Sári egy csodálatosan finom kagyló ételt készített, amit a bénaságunk miatt nem tudtunk kellöen kiélvezni!


Hanga 4!

Édes kicsi lányunk 4 éves lett!

A mai napig élénken él bennem az a bizonyos február 15.-e 2011-ben. Az egész éjszaka alvás helyett fészkelődés. A hajnali Jäger ivás (orvosi utasításra: "Ha elmúlik a fájás csak jósló, ha nem ébresszem a férjem!"). Marci ébresztése és kétkedése, hogy tényleg menni kell-e. A hajnali kórházba érkezés. A szülőszobán töltött hosszú órák. Az a felejthetetlen 14:24 perc, amikor a hasamra tették! Az egész nap eseményei itt forognak bennem, mint egy film. 

Aki átélte már az első gyerek születését, annak nem is kell magyaráznom azt a megmagyarázhatatlan érzést, amikor ANYA lettem! Ott szuszog mellettem az az édes, illatos, puha kis csomag, aki belőlem és Belőle lett, szó szerint a szerelmünk gyümölcse! Hihetetlen csoda ezt átélni! És a születésnapokon mindig egy kicsit újra élem az egész napot percről percre!

Azóta eltelt 4 év és a kis puha csomagunkból egy cserfes, határozott, okos, irtó fogékony, kitartó, vidám kis lány lett! Aki ha elkezd valamit, addig csinálja, amíg nem sikerül neki. Aki csak azzal kedves, akivel kedve van annak lenni. Semmi álarc mögé bújás: ami a szívén, az a száján! Aki reggelente puszival ébreszt. Aki amennyire néha meg tudná folytani egy kanál vízben, annyira nagyon szereti is az öccsét és bármit megtesz neki (ha van hozzá kedve...). Aki szerelmes az Apjába. Aki mint egy szivacs, mindent megjegyez. Aki nagyon önálló. Aki nagyon szeret rajzolni, színezni, festeni, kirakózni. Aki odavan a lovakért. Akinek Breki nélkül nincs élet. Akinek nagyon érző kis lelkivilága van, amiben néha nagyon meglepő dolgokon gondolkozik. Aki bearanyozza minden napunkat eszméletlen dumájával! És aki már alig várta ezt a negyedik születésnapot!

Volt reggelre hercegnős, rózsaszín díszítés szívecskés lufikkal



Délelőtt farsangi Mise



Ebéd a kedvenc kikötői kocsmánk (Het BrouwCafe) teraszán




Az előre megrendelt nutellás gofritorta Brekivel és sok-sok csokigolyóval
(A torta története: itt)



És persze ajándékok is!


Mindenkinek köszönjük, aki küldött ajándékot, mindennek nagyon örült!
Bővült a ruhatára és egy kislány a ruháknak is örül! Brekinek új barátja lett "Lovi" a nyerítő, sétáló lovacska, Nagy sikere volt a betűs nyomdának és a gyöngyfűző készletnek. Kapott 50 darabos hercegnős kirakót, amit elsőre simán kirakott egyedül. És egy rózsaszín "tekerős biciklit", amivel délután már Hága utcáin száguldott!

Tegnap a vacsorát nem kellett falatokra vágnom, mert "egy négy évesnek már nem kell!" és ma reggel már úgy kelt fel, hogy nem kell segíteni öltözni, mert "egy 4 évesnek már nem kell".

Isten éltessen kicsi lányunk! Maradj mindig ilyen amilyen vagy! Nagyon szeretünk!

2015. február 14., szombat

Itt a farsang, áll a bál!

Eljött a várva várt farsang. Hanga nem csak a születésnapjáig, hanem a farsangi mulatságig is számolta a napokat! A körmeit már pár nappal korábban kifestettük csillogósra. Reggel felvettük a nejlonharisnyát, a hercegnős ruhát, koronát, kifestettük az arcát, Breki a kézbe és már indulhattunk is!

Marcikának is ki kellett találnom valamit. Mivel itt nincs túl sok cuccunk és Neki még nem volt olyan határozott elképzelése a jellmezét illetően, mint a nővérének (kb mindegy mit adok rá) nem akartam ezért kész jelmezt venni. Kitaláltam hát, hogy horgász lesz. Esőnadrág és gumicsizma van nálunk, már csak egy (homokozó)vödör és egy horgászbolt kellett. Egyik este el is készültek a horgászbotok. Egy "Marcika biztos" verzió (a képen a kezében van), ami túl is élte a hétvégét és egy a saját szórakoztatásomra, ami igazi bothoz van rögzítve és tényleg tekerhető (a képen a földön). Ez utóbbira megkaptam a férjemtől életem eddigi legnagyobb dícséretét: "Olyan, mintha egy cserkész csinálta volna!" :-)



A hágai magyar közösség szervezte a farsangot. Kb 30 gyerek vett részt a mulatságon. Énekeltünk, táncoltunk, kézművesedtünk, a kedves Márta néni vezényletével mindenki felvonult a jelmezében. Hanga nagyon élvezte, alig akart hazajönni!




Marcika is beállt egy kicsit, de nem a táncra koncentrált, a kis cica lány csillogó arany cipője jobban érdekelte. :-)



Vasárnap reggel pedig ismét jelmezbe bújtak, mert a német templomban farsangi Mise volt! De ez már a következő nap története lesz... :-)

2015. február 13., péntek

Hintaló kérdés megoldva! :-)

Tegnap írtam (itt), hogy Hanga nagyon szerette volna a játékkölcsönzőből hazahozni a hintalovat (mi mást?). Sikerült megoldani, igaz be kell, hogy valljam, hogy mégsem az utánfutóval oldottam meg a kérdést. Nagy a boldogság!




Izgalmas hétvége elé nézünk. Holnap farsang, vasárnap Hanga születésnap! Alig várjuk! :-)

2015. február 12., csütörtök

Játszóház és játékkölcsönző

Ma felfedeztünk egy játszóházat, ahonnan kölcsönözni is lehet a játékokat!



Irtó kedvesen fogadtak minket. Az asztalon anyukáknak kirakva kávé, tea. Óriási szerényekben korosztályoknak megfelelően szortírozott játékok. Játékkonyha, kis bolt, szerelőállvány, babák, babakocsik, járgányok, fajátékok, kirakók, duplo, társasjátékok, kreatív dolgok (ceruzák, filctollak, festékek. festéshez előke..stb.), bábok, plüssök, hintaló, favonat terepasztal, bébi játékok, baba játszószőnyeg...stb.





A filctollakon mind a saját kupakja, a festékeken rajta a teteje, a játékok a dobozukban, nem törtöttek, nem szakadtak. Annyi lapot használunk, amennyit akarunk. Ki van írva, hogy kérik, hogy mindenki pakolja össze amivel játszott és mindenki össze is pakolja. (Pedig mindenféle kultúrából voltak ott anyukák és gyerekek!)
Mindent lehet, pakolhatunk a szekrényben, semmiért nem szólnak, maximum azért háromszor is, hogy nyugodtan igyak egy kávét! 



És mindez ingyen! Bárki bejöhet játszani, heti 3 délelőtt vannak nyitva. Nem akartam elhinni, hogy van ilyen!



Ha kölcsönözni szeretnénk, akkor egy évre 10€ a díja (Kb 3000Ft). Egyszerre 3 játékot lehet elvinni és 3 hétig lehet nálunk. Ez volt az első hely, ahol nem lehetett kártyával fizetni, így nem tudtam beiratkozni. Hanga ki is volt akadva, hogy akkor hogy visszük haza a kiszemelt hintalovat?! Holnap megyünk vissza, van pár órám kitalálni, hogy hogyan teszem be az utánfutóba a gyerekek mellé a hinatlovat is...

2015. február 11., szerda

Best of Hanga

Minden gyereknek vannak aranyköpései, vicces mondatai. Hanga nagyon korán kezdett beszélni, amit akkor nem éreztem, hogy korai lenne, de mindenki csodálkozott, hogy az az ici-pici lány folyékonyan dumál egész nap. Most látom, hogy van egy második (kevésbé bő beszédű, bár így is mindent értésünkre adó) gyerekünk is, hogy az valóban korai volt.
Hanga beszédessége azóta is töretlen, sok embert levett már a lábáról a szövegeivel, sok idegent meglepett már "beszólásaival". Élvezet Vele lenni, sokszor mellém ül és azt kéri: "Any beszélgessünk!". Óriási füle van, mindig figyel, akkor is amikor nem is gondolnám és mindent megjegyez. Vigyázni is kell, hogy mit mondunk amikor ott van meg akkor is, amikor azt hisszük a másik szobában játszik..

A gyerekek egy hónapja jöttek utánunk, azóta itt is sok jópofa, kedves mondatát jegyeztem fel. Ezekből következik most egy szerintem "best of" összeállítás.  

"A játék és az evés nagyon fontos a növekedés számára!"

Marcika: "Miért?"
Hanga: "Ilyen az élet!"

22:45, félálomban kijön pisilni. Ül a wc-n: "Anya, mit is jelent a Goedenmorgen?"

Este nem akar kiengedni a szobájából, megkérdeztem tőle: "Van valami baj?"
"Nincs, csak szeretek veled lenni!" <3

Hétvégén: "Anya ti mit fogtok csinálni ebéd után?"
én: "Aludni"
Hanga: "És a konyhában nem raksz rendet??"

"Apa talált magának itt is csapatot?"
"Igen"
"Milyet? Pirosat?"

Amikor Marcikával a kórházban voltam, ApaMarcival volt itthon.
"Apa miért vagy ilyen hallgatag?"
"Aggódom!"
"Így kell aggódni?"

Sajnos a kedvencemet hiába jegyeztem le azonnal a telefonomba, valahogy eltűnt.. 
Egyik nap bezárkózott a fürdőbe, hogy meglepetést készít nekem (takarított :-)), közben Marcinak magyarázta, hogy mennyire jó segíteni Anyának és az boldoggá teszi Anyát, és szeretné, ha én boldog lennék, mert nagyon fontos vagyok számára...stb. Hosszú, nagyon édes monológ volt, nagyon sajnálom, hogy eltűnt, legközelebb papírra jegyzetelek, de azt meg esélyes, hogy Marcika darabokra szaggatja, mint minap a mesekönyvemet, amit 3 évesen Morzsinagymamától kaptam...




2015. február 9., hétfő

Tényleg más egy fiú gyerek?

Sokszor írtam már arról, hogy mennyire különbözik a két gyerek. Hanga sem egyszerű eset, aki ismeri tudja miről beszélek, de Marcika kezd "nagy könyvben leírt" kisfiú lenni. (Amire az Apja rendkívül büszke és az esetek nagy többségében én is mosolyogva konstatálom, hogy "csak fiú")

Nem csak a pénteki balesete miatt.  Majdnem minden nap alakít valamit, általában nem is egy valamit. 

Abszolút tudatosan szekálja Hangát és élvezettel hallgatja, ahogy visít. (Én is ezt csináltam anno szegény húgommal, pedig lány vagyok...) Egyre jobban beszél már, gyakran elég a felpiszkáláshoz ennyi: "Csúnya Cinci, bebebeeeee!"

Van, hogy 5 perc elég neki, hogy nővére hathatós segítségével (aki eddig ilyeneket nem csinált) cafatokra tépkedi a kezébe kerülő újságokat és szétszórja a nappaliban.



Van, hogy letekeri az egész wc papír gurigát. Hanga persze ebben is partner.



Tegnap pedig amikör hazaértünk a magyar boltból a kincset érő zsákmánnyal (túró rudi, tejföl, búzadara, delikát, pizzakrém), amiért 2x15 percet bicikliztünk, ráült a szatyorra. Pont a tejfölre, ami teljesen széttört és minden más is tejfölös lett. (ennél olyan ideges lettem, hogy nem fotóztam le..)

Sokszor eszembe jut mostanában, hogy Marcika iker terhességnek indult, de a testvérkéje felszívódott az elején. Azt hiszem a Jóisten megkímélt minket. Nagyon szeretem, de egy pont elég belőle! :-)

2015. február 8., vasárnap

Kilenc éve együtt!

Hihetetlen, de már 9 éve volt, hogy azon a bizonyos hochkari síelésen találkoztunk. Sok idő és sok szép közös emlék van mögöttünk.

Többször nekifutottam már, hogy írjak erről a 9 évről, de nem tudom megfelelően szavakba önteni, így csak leírom a címszavakat, amik eszembe jutnak és biztos van, amit kihagyok...

Hochkar, síelés, Jägermesiter, utolsó Volán busz, Ibolya, diploma szerzés, opera, Jóbarátok, Kassel, Frau Hartl, Bartók bulik, Fonyódliget, VB meccsek, Vapiano, ágyba kávé, ökumené, Sopron, kertészkedés, meglepetés szülinap, cserkésztábor, Boston, New York, Montreal, Fenyőharaszt,  Kos, Nisiros, búvárkodás, Tabajdon lovaglás, Wolves meccsek, tánc, rákospite, tarokk, Vén Hajó, keresztgyerekek, virág "csak úgy", Róma, jegyestalálkozó,  Marzipankartoffel, sajtos Cheetos, sör, Kniffel, Vermes doki, MÁV Kórház, Pécs, VW Bogártalálkozó, Városmajor utca, Dixit, Carcassone, mozi, M&M's, Kékgolyó, Kápmegyer, Eger, Teve szikla, Lignano, Velence, Révfülöp, Miskolc, Zugspitze, Hüttében melegedés, délután alvás, Tátra, Het Brouw Café, esküvők, temetések, keresztelők, bérmálás, "Hogy néz egy csirke?", japán activity, mézeskalács sütés Edónál, Summer of '69, sushi, Capri, Guszti, Vetés utca, Hollandia, HANGA, MARCIKA

Ezt kaptam. Az ünneplés romantikáját egy kicsit beárnyékolta, hogy a gyerekek még 21:30-kor is kukorékoltak,  2 sushi falat között szaladgáltunk hozzájuk, de így volt életszerű az este. :-)





2015. február 7., szombat

Sportos hollandok

Találtunk a közelünkben egy olyan játszóteret, ami mellett van egy felnőtteknek való tornapálya. Sok-sok jó kis eszközzel, hozzá leírással.



És láss csodát: nincs se összefirkálva, se megrongálva. Pedig ingyenes, mindenki számára elérhető.
Utálom az ilyen megjegyzéseket, de ez Hollandia.

Egyik délután ki is próbáltuk. (A képen csak a pálya egyik fele látható)
Hanga épp nyújt(ani próbál), a Marcik meg cardioznak. :-)


2015. február 6., péntek

Kipróbáltuk a holland egészségügyet.

Sokan mondták nekem, hogy ha fiam lesz majd gyakran ülök a baleseti sebészeteken. Nem gondoltam, hogy ezt a sorozatot épp Hollandiában fogjuk megkezdeni.

Ma délelőtt ApaMarci itthon maradt, mert 11 után nem sokkal az önkormányzatban volt időpontja, hogy elintézzen valami hivatalos dolgot. Együtt mentünk reggel az újonnan felfedezett, eddigi legszuperebb játszótérre, ahol Marcika kis híján leesett egy kötélpálya csúszkájáról. ApaMarci résen volt és elkapta, de a keze kitekeredett. Vígasztalhatatlanul sírt és nem mozgatta a bal karját. Rohantunk haza, gyorsan hívtuk a biztosítót, mert már online megkötöttük, de a kártya még nem érkezett meg. Megtudtuk a kártya számát és a legközlebbi kórház címét. Mi Marcikával mentünk oda, Apa meg Hangával az önkormányzathoz.

Egy kedves recepciós vette fel az adatokat, majd a váróba irányított, ahol a 100 perc várakozás legalább 500-nak tűnt. Két órával a baleset után Marcika varázsütésre jobban lett, elkezdte mozgatni a karját! Ekkor mászott ki az ölemből és fedezte fel, hogy a váróterem másik felében a fal mögött micsoda játszó sarok van. Ha ezt 100 perccel ez előtt észre vettük volna, talán gyorsabban telik az idő.



Mire belemerült a játékokba jött a nővérke, hogy mehetünk a vizsgálóba. Még egyszer kikérdezett és mondta, hogy jön majd az orvos. A váróban is gondoskodtak a gyerekek szórakoztatásáról. 


Azért arra a következő egy órára, amit a vizsgálóban töltöttünk nem kötötte le az a néhány golyó Marcikát, a három órája nyúzott Tesz Vesz Várost is már százszor elolvastuk. A váróban ott voltak a gumikesztyűk kirakva, így elővettem a jó öreg Bethesdás ötletet, amit ott sokszor alkalmaztam és nem volt olyan gyerek, akinek ne tetszett volna: gumikesztyű lufi! Marcika elnevezte hóembernek. Idén ez jutott Neki a hóemberből. Kitalálta, hogy adjuk rá a kabátját és így újra érdekes volt a Tesz Vesz Város, hogy új kis barátjának lehetett olvasni.



A gumikesztyű lufis ötletem a végül előkerült doktorbácsinak is nagyon tetszett, aki közölte velünk a jó hírt: Marcikának ugyan könyök ficama volt, de magától a helyére is ugrott, így elég volt egy gyógy pillantás tőle és már mehettünk is haza.

Remélem ez lesz a legkomolyabb sérülés, amivel baleseti sebészetre kell vinnem őt...