Castelgandolfo

Hála Dárga Férjemnek az elmúlt hét végét Róma mellett, Castelgandolfoban töltöttem egy Focolare találkozón. (A Focolare Mozgalom egy Olaszországból indult, mára már minden földrészen elterjedt mozgalom, bővebben: http://www.fokolare.hu/) 

A Világ rengeteg országából voltunk ott, majdnem ezren, hogy megerősítsük egymást abban, hogy sokan vannak még rajtunk kívül, akik hisznek a Szeretetben. Abban, hogy ez egy olyan dolog, amiből ha sokat adsz nem lesz neked kevesebb, hanem egyre csak több.

Ha ilyen közegben vagyok, mindig megcsap a vágy, hogy mi lenne, ha mindenki így gondolkozna, így élne. De nem másokkal szemben kell, hogy elvárásaim legyenek, hanem nekem kell megpróbálni minden nap új lendülettel szeretni akik körülöttem vannak. Nem is olyan kis feladat ez.

Nagy ajándék volt, hogy találkoztam a szüleimmel és a káposztásmegyeri közösségünk több tagjával is. 

A programok szünetében a hangulatos tóparti kis városban kávéztunk, fagyiztunk, sőt egyszer még futni is eljutottunk Dóri mamával. 

Amíg én nyaraltam Marci hősiesen rendezte Hágában a gyerekeket. Mikor elindultam Hanga aggódva kérdezte, hogy mit fognak enni, mert Apa nem tud főzni. :-) Szerencsére kiderült, hogy tud. Bár főztem előre, de ha a gyerekek palacsintát kérnek, nincs mit tenni. Életében először a mosógéppel is közelebbi kapcsolatba került.
Rend, tisztaság és sok-sok virág várt itthon! Köszönöm, hogy ott lehettem!

Keukenhof

Ahogy már írtam róla tegnap Nórival eljutottunk végre a Keukenhofba! Ez Hollandia leghíresebb tulipán kertje. Egész évben csak két hónapot van nyitva, a többi tíz hónapban azon dolgoznak, hogy ebben a két hónapban legszebb pompájában láthassák az ide látogatók. 

Itteni programjaink közül ez volt az, amit legjobban vártam. Aki közelebbről ismer, tudja, hogy szeretem a virágokat, azon belül is a hagymásokat nagyon és mind közül a jácint a kedvencem. Nem csoda hát, hogy már januárban kinéztem ezt a parkot és alig vártam az áprilist!

A honlapjukon is meseszép képekek vannak, de nem adják vissza, hogy milyen hihetetlenül gyönyörű! És az a mindent árjáró jácint illat... Felejthetetlen élmény volt ott lenni.

Odafele az autóban Hanga kérdezte, hogy hova megyünk. Amikor megtudta, csalódottan közölte, hogy "Minek megyünk oda, a virágok unalmasak, én az állatokat szeretem!" A Keukenhof azonban Őt is lenyűgözte. Lelkesen fotózott Ő is.

és vidáman szaladgált egyik ágyástól a másikig.

Marcikának is tetszett, de Ő leginkább a busszal volt elfoglalva. :-)

Most jöjjenek a képek, amikből sok lesz, mert alig tudtam szelektálni. :-)

Nórival

Ezen e héten Nóri barátnőm szökött el hozzánk öt gyereke mellől egy pár napra. Ez úton is köszönet a férjének, hogy elengedte és rendezte otthon a gyerekeket!

Nagyon nem jellemző, hogy több napig (vagy óráig) ugyanolyan idő legyen, de most végig szikrázó napsütés volt, kellemes tavaszias meleggel. A gyerekek ismét nagyon jól bírták a programot, mert megint volt ez alatt a három és fél nap sok minden.

Sétáltunk a belvárosban, megnéztük a parlamentet.

Hála Drága férjemnek futottunk együtt.

Simogattunk kis bárányokat és kecskéket a city farmon.

Gyakoroltuk a kecskefejést is.

Pózoltunk a "bocikkal" és ugráltunk a trambulinban a tengerparton.

Jobbnál jobb sajtokat kóstoltunk Európa legnagyobb piacán.

Voltunk a Béke Palotánál. A béke láng köré minden országból helyeztek el egy követ. Marcika majdnem lenyúlta Equadorét, még jó, hogy résen voltam. :-)

Megnéztük a Madurodamot, ami megint nagy élmény volt, több olyan dolgot is láttunk, ami előző alkalommal kimaradt.

Panorama Mesdag-ot is láttuk. Hanga meglepően érdeklődő volt. Lelkesen mutogatta a Brekinek a képket és magyarázta, hogy azért festette le a bácsi a kutyáját, mert amikor ők éltek még nem volt fényképezőgép, hogy lefényképezze.

és ami nálam vitte a pálmát, az egy külön bejegyzést érdemel majd: a meseszép Keukenhof.

Szuper négy nap volt!  Azt hiszem jól mutatja a kettőnk közti összhangot, hogy Nóri is írt ma a blogjára a közös napokról és majdnem ugyanazokat a képeket válogattuk ki egymástól függetlenül (pedig rengeteget készítettünk). :-)

Judit és Szabi

Hétvégén látogatóban járt nálunk Judit barátnőm és Szabi. Szuper három napot töltöttünk el együtt.

Ők is kihozták a maximumot az időből azt hiszem: Két és fél nap alatt látták a belváros összes híresebb nevezetességét, voltak a Parlamentben, a Béke Palotában, (ahol a Nemzetközi Bíróság működik), a piacon (amiről pár hete tudtam meg, hogy Európa legnagyobb piaca), a kikötőben, sétáltunk a tangerparton és egy közeli parkban is.

Mindenki érdekében a belvárosba és a Parlamentbe nem kísértük el Őket, de a Béke Palotában még mi sem jártunk és a csoportos idegenvezetést 30-40 percesre ígérték, így a két gyerekkel mi is belevágtunk. 

Meglepően jól bírták. Sőt Hangát kifejezetten érdekelte, szinkron fordítanom kellett Neki, hogy "Mit mond a néni???". Folyton kérdezett mindenről. Az egyik teremben, ahol megengedték, hogy helyet foglaljunk a patinás székeken Hanga nem szégyenlősködött: előre ment és beült a középső, legnagyobb bírói székbe. Nagyon sajnáltam, hogy nem lehetett fényképezni az épületben, csak kívülről.

Judit és Szabi rögtön felvették a kisgyerekes családi ritmust és megtalálták a hangot a gyerekekkel is, ami a mieink esetében nem mindig megy mindenkinek azonnal.
Látható a képeken mekkora volt az összhang. :-)

Esténként igyekeztünk Judittal behozni az elmúlt három hónap trécseléseit, amit még úgy sem sikerült, hogy éjszakába nyúlóan tartottak. Ez úton is köszi a fiúknak, hogy hagyták! :-)

Hiába jó a modern technika és az internet adta lehetőségek, emailben/skypeon/fbon/viberen nem ugyanaz!

A sárga katica

A kisgyerekes anyukák megnyugodhatnak, nem a Bogyó és Babócáról lesz szó, aki pedig nem tudja, mire is célzok, az örüljön. :-)

A húsvéti nyuszi Apának egy sárga katicás papírsárkányt (is) tojt. Már hetek óta irigykedve nézte a tengerparton a sok sárkányt, végre Ő is kapott egyet. Vasárnap délután rögtön ki is próbáltuk. Mindennek van jó oldala: mivel itt majdnem mindig fúj a szél (a tengerparton 99%), szinte bármikor lehet sárkányt eregetni. Kezdő létére nagyon jól ment Neki.

A gyerekek is kedvet kaptak persze és meglepően ügyesek voltak.

Csak akkor jöttem rá, hogy nem is annyira a techikán múlik, hanem a jó széljáráson, amikor én is kipróbáltam.

Mind a négyen nagyon élveztük, csak az volt a baj, hogy osztozni kellett rajta. 

Útközben pedig a bátrabbak még a skót marhákkal (vagy ahogy a gyerekek hívják: "bocikkal") is pózoltak egy kicsit. Már nem is olyan ijesztőek, mint elsőre. :-)