Az utánfutó

Sokat írtam már róla, hogy itt mindenki bringázik. Ha ezt nekem valaki 2 hónapja mondja, hogy engem télen rá lehet venni a biciklis közlekedésre, akkor biztos kinevetem. De egyrészt nem nagyok a távolságok (már ahol mi mozgunk), másrészt a tömegközlekedés elég drága, harmadrészt mivel Marci sokat van a munkahelyén, nem nagyon jut időm sportolni, legalábbis nem olyan gyakran, ahogy igényem lenne rá.

Szóval elhatároztam, hogy szerzek egy utánfutót a bringámhoz (amit a főbérlőnktől bérlünk a lakással) és abban fogom furikázni a gyerekeket. A helyi vaterán szét is néztem és találtam egy jónak tűnőt De Lierben (tőlünk 20km) amit a bolti ár töredékéért (és egy havi busz bérlet 2/3-áért) árultak. Meg is beszéltem az eladóval, hogy szombaton 11-re megyek érte.

Most az egyforma villamosok miatt dühöngtem. Ez kevésbé volt ciki, inkább bosszantó.

Délelőtt a piacon voltunk, ahonnan Marci egy másik city farmra vitte a gyerekeket, én meg igyekeztem haza az autóért, hogy 11-re De Lier-ben legyek. Együtt szálltunk fel a villamosra a piacnál, Marci és a gyerekek leszálltak a farmnál. Egyszer csak gyanúsan ismeretlen környéken találtam magamat. Egy kedves 70 feletti bácsit megkérdeztem, hogy ez milyen villamos. Kiderült, hogy nem az ami nekem kellett volna. A bácsi és a mögötte ülő sötét bőrű középkorú fickó kiokoskodták, hogy ha Duindropba akarok eljutni, akkor ott kell majd leszállnom a villamosról, ahol a bácsi és megmutatja majd a busz megállóját, ahonnan hazajutok. Az ominózus buszmegálló pont a mellett a halas mellett volt, amit már többször néztem a buszról, de még nem jártam ott. Kiderült, hogy a bácsi a halas felett lakik, szerinte a legjobb halas a környéken. Szuper, ha már erre tévedtem (szó szerint!), akkor legalább veszek egy kis halat. Nagy boldogan beálltam a megállóba, ahol 40(!) percet vártam a 15 percenként közlekedő buszra! Egyrészt nagyon fáztam, másrészt már 11:35 volt, mire jött a busz, így tudtam, hogy 11-re sehogy nem fogok odaérni a másik városba az utánfutóért.

Végül 12:15-re értem oda, sűrűn elnézést kértem a kedves holland anyukától, aki segített bepasszírozni Gusztiba (=kis corsánk) az utánfutót. Ami korántsem volt egyszerű feladat, mert nagy rohanásomban mindkét gyerekülést benne felejtettem.

De Hágában nem csak a házak, a villamosok is egyformák. Arról már írtam (itt), hogy volt egy kis kalandom az egyforma házak miatt.

Nagyon jó kis járgányt vettem, szinte újnak néz ki, garázsban tarották. Délután már üzembe is helyeztünk, a gyerekek és én is nagyon élveztük. Azt hiszem megvan az új sportom. :-)

Egy kérdés van: hogy fogjuk ezt hazavinni?

Életjel

Úgy döntöttem, hogy írok én is egy postot, mert lassan kezdek olyan lenni, mint Columbo felesége, akiröl mindenki tud, de még sose látták. Elöljáróban annyit, hogy angol billentyüzetröl írok, így nincs hosszú ö-m, és hosszú ü-m. Tehát nem helyesen írni nem tudok (bar éppen azt se), de hiányzik ez a két karakter. Azon kívül aki már próbálta tudja, hogy milyen nehéz laptop billentyüzetröl írni. Az elöbb éppen egy órányi írásomat tettem semmissé egy mozdulattal… Nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy újraírjam a postot.

A blogról annyit, hogy ugye az ötlet tölem eredeztethetö, bár Sári látott neki. Eleinte mindíg nyaggatott hogy írjak már én, mert én jól írok, meg amúgy is, meg minden, de ugye nem nagyon van idöm. Aztán persze mint mindenröl kiderült erröl is, hogy Sári kis gyakorlással túl szárnyal engem. Merthogy amint olvassátok iszonyatosan jól ír és nagyon élvezetesen. Úgyhogy nagyon örülök, hogy nem szegtem szárnyát ideje korán! Amúgy én se vagyok nagy blogger, söt, csak hát amikor sokáig vagyok távol a családomtól, és van egy kis szabadidöm, akkor blogot szoktam írni. referencia:

Távoli Tájakon

Hollandiáról csak röviden annyit, hogy nagyon szép, és gyönyörü. Legalábbis az a kevés amit eddig láttam belöle. Mivel ez már NY-on van, mint Helsinki (az már nyugat?), sötétebb van. Ez azt jelenti, hogy késöbb jön fel a nap, viszont ezért cserébe hamarabb le is megy. Ez pedig annyit eredményez, hogy általában sötétben jövök dolgozni és sötétben megyek haza is. A minap egyébként kicsit “késöbb” jöttem be dolgozni és kicsit “hamarabb”mentem haza, ami azt jelentette, hogy volt szerencsém megfigyelni a napfelkeltét és a naplementét a kocsimból (ettöl függetlenül sötétben indultam és sötétben érkeztem haza):

Az idö amúgy nem mindig ilyen szerencsés erre felé. Habár talán egy kicsit melegebb van, de ahogy egy kollégám fogalmazott ma, 10-böl 8-szor esik. Vagyis mégegy különbség otthonhoz képest, hogy itt SOKKAL többet esik az esö és fúj a szél. A kettö együtt kimeríti a vízszintes esözés teljes fogalmát. Ez ellen az esernyö körülbelül annyit ér, mint müanyag pohárba önteni a 100 C-os forró teát (felesleges és veszélyes). Másodsorban az esökabát se sokat ér ellene, mert belülröl ugyan olyan vizes leszel, mint kívülröl, maximum nehezebben engedi ki a vizet. E három különbség hatására viszont elöfordulhat az, hogy januárban is virágzik itt a nárcisz. Igen azok ott virágzó nárciszok az Emberjogi Bíróság elötti zászlók töveiben:

Business meeting in Glasgow

Amint már hallhattatok róla távol voltam (mégpedig Glasgowban) 3 napot. Hogy is nézett ki ez a három nap:

Day 1

Múlt héten közölték velem, hogy a jövöheti meetingen nekem is részt kell vennem, meg elöadást is kell tartanom.

Gyors repjegy és hotel nézés. Repjegy átszállással 250€, egyenesjárat utolsó hely 500€. Which flight do you prefer Marton? Persze az olcsóbb is jó lesz nekem. Szerda. 14.50-kor indul a gépem Amsterdamból. Persze elötte bejövök dolgozni. Reggelire ettem egy szendvicset. 12.00-kor indulni kell, ebédre nincs idö. Amsterdamba érünk munkatárs1-el. Ö az egyenes járattal megy. Elválunk. Van wifi. Juhúúú! Kontakt Sárival. Indul a gép. London Gatwick reptér. Itt egy órával korábban van. Akkor még csak 15.10. 3 órát kell várni. Nem elég, hogy kimenjek a reptérröl. Wifi van? 45 perc Sóherek. 30 perc bénázás nem sikerül csatlakozni. Végre sikerül. Sárival beszélünk. 20 perc után megszakad. Soha többet nem müködik. Könyvet otthon felejtettem. NatGeo-t is. Basszus. Kezdek éhes lenni. 20.00-kor céges vacsi Glasgowban. Ja az otthoni idö szerint 21.00. Nem baj. 17.50-kor indul a gépem. 17.20-kor semmi. Még nincs kapu kiírva. Gyanus. 17.40 kezdek ideges lenni. 17.50 késik a gép minimum 40 percet. Mi a tök? Infonál: Mi a stájsz? Nem tudják. Kicserélik a gépet. Miért jobb mint ha hibás géppel szállnánk fel nem? Ja de. Korog a gyomrom. Nem baj, a gépen van snack, addig kibírom. Aztán vár a vacsi. Végre a gépen. Ez is Airbus319 uncsi. Amivel mentünk volna boeing 737-es. Nem baj. Bocsánat a késésért blablabla… (azt hiszem baj volt a gép bal köpenyével) Kérem figyeljék a biztonsági bemutatót blablabla… Itt a kapitány beszél, welcome on board blablabla… Sajnos a gép csere miatt csak italt szolgálunk fel blablabla… Várjunk csak! MI VAN? Nem baj. Vörös bort kérek! Megérkezünk Glasgowba. 20.10. Lekéstem a vacsit. Nincs idö elmenni még a hotelhez is, egyenest a vacsira. Rohanás a buszhoz: A Church street-ig kérek egy jegyet. Soför arabul válaszol. Mi van? Ja nem ez skót. Nagy eröfeszítések árán megértjük egymást. Fogalma sincs hol a Church street. Kitaláljuk. Megyünk. A buszon számomra teljesen ismeretlen nyelven folyik a társalgás. Azt mondják ez a skót. Látom az éttermet. Itt kell leszállnom? Nem a következö. Biztos? Mindegy már megyünk tovább. Leszállok, több mint egy megállót sétálok vissza. Itt vagyok. 21.00 ismerek egy csomó arcot.What do you want to drink sir? Whiskey-t kérek! A vacsi jó. Csak olyan franciásan elegáns és kevés. Sört? Persze kérek. Kezdünk oszladozni. Holnap 8.00-kor kezdjük a meetinget. Oké indulás. Még nem csekkoltam be a hotelbe? A recepció csak 22.00-ig van nyitva. Rohanás. 20 perc séta. Esélytelen. Hotelnél sehol senki. Minden sötét. Jófej munkatárs2 szobájában alszom a földön megosztozunk az ágynemükön, törülközökön. Mondom, hogy jófej.

Day 2

Reggel becsekkolok. Fickó néz. Késett a gépem blabla stbstb… Akkor hol aludtam az éjszaka? Megoldottam. Mindegy. Okés. Reggeli? Kérek. Rohanás a meetingre. Egész nap meeting. Ebédkor 10 perc szabadidö. És kiderült, hogy Glasgowban van a Roxfort!!!

Kb 18.00-ig húzzuk. Megy a kavarás. Ki hova? Sörözni mindenki akar. Ebben egyet értünk. Visszamegyünk a hotelhez munkatárs3 férjéért munkatárs1, 3 és 4-el (20 perc séta). A férj nem jön. Fáradt. Nem baj. Séta vissza (20 perc) mert jófej munkatárs2 már talált egy jó kocsmát, de munkatárs5, 6 és 7 már elmentek és egyedül van. Megtaláljuk. Jó skót kocsma.

Sör és burger. Minden jó. Indulunk haza. Elkísérjük munkatárs1-et, mert késö van és ö egy másik hotelben lakik. Munkatárs4 elcsúszik a jégen és nagyon megüti magát. Tud járni? Tud. Menjünk gyorsan. Jófej munkatárs2 felveti, hogy menjünk rövidebb, ám ismeretlen úton, nála van a GPS-e. Tuti? Tuti. Indulunk. Most merre? Erre. Nem, mégis erre. Rossz irányba jöttünk. Az út az jó csak az irány nem. Oké. Itt már voltunk. Körbejöttünk? Munkatárs4-nek nagyon fáj az eséstöl mindene. Munkatárs3 kezd ideges lenni. Munkatárs3 és 4 fáradtak. Jófej munkatárs2: menjünk határozottan az a lényeg, hogy ne vegyék észre. Én: Mit? Hogy lemerült a GPS. Nem tudjuk hol vagyunk? De nagyjából. Jó menjünk. Persze hamar kiderül. Nem baj. Fogjunk taxit? Minek? Itt vagyunk valahol 100 méteren belül… 20 perc múlva megtaláljuk a hotelt. 00.00-ra ágyban vagyok. 00.30 nem tudok aludni. Nem sokat töltöttem a szobámban a 92 fontért. na mindegy. Alvás, mert reggel indul a gépem 7.00-kor. Hoppá! Nem csekkoltam be a gépre. Gyorsan elö a laptopot. Lemerült. Itt más a dugalj. Nincs átalakító. Fürdöben a borotva dugalj európai. Kevés a delej, laptop állandóan ledobja a töltést. Szenvedek. Végre becsekkoltam. 1.00 alvás.

Day 3

4.00 kelek. Reggelizni nem tudok. Nembaj rohanás a buszhoz (20 perc séta a hajnali sötét Glasgowban a buszmegálló). Elértem.

Semmi gond. 5.00-re a reptéren. Wifi persze itt sincs. Sóher Brittek! 7.00-kor tényleg indul a gép. 8.15 London Gatwic megint. Wifi nincs. 3 óra várakozás. Unalmas. Könyv még mindig nincs. Alszom. Nem tudok. Meleg van. Gyorsan vegyünk ajándékot a gyerekeknek adómentesen. Megvan. Még mindig 2,5 óra. Már voltam az összes boltban. Természetesen a World of Whiskies-ben a legtöbbet.

Na a második járatom megint késik legalább 30 percet. Faja. 15.00 körül Amsterdamban vagyok. 16.00-17.00 otthon (Hága).

Jó kis három nap volt!…

City farm

Ma délelőtt megnéztük a 10 hágai City Farm egyikét, ami kb 10 percnyi buszozásra van tőlünk.

A házak között a játszótér mellett a téren vannak ezek a kis farmok, ahol tehenek, kecskék, bárányok, szárnyasok, nyulak, tengerimalacok várják, hogy a kíváncsi gyerekek zöldséggel, gyümölccsel etessék őket. A park ingyenes, bárki odamehet, etethet azzal, amit odavisz. Jó így a farmnak, mert szerintem annyit esznek ezek az állatok egész nap, hogy már nem sokat kell nekik adni. (Amíg mi ott voltunk, folyton jött valaki egy zacskó almával, répával, salátával.) És jó a gyerekeknek is!

Nekem nagyon tetszik az ötlet! A gyerekeimnek is tetszett, egy bajuk volt, hogy haza kell menni.

Hanga lelkesen símogatta, Marcika pedig riogatta a tengerimalacokat.

Hanga lelkesen etette az állatokat, Marcika pedig ki volt akadva, hogy miért nem eheti meg az almát, amit már megnyalt előtte 3 kecske.

Hanga lelkesen építette az óriás kirakót, Marcika igyekezett segíteni neki, de nem értette, hogy miért nem lehet rálépni, ha a földön van.

Mindketten ámuldoztak, hogy közelről mekkora egy tehén. (pedig láttak már)

Ekkora óriás nyulakat pedig még én sem láttam soha.

Délután, amikor Hanga felébredt (Marcika ma sem aludt, csak szórakozott 1,5 órát a szobában…), azonnal a farmra akart menni. Még jó, hogy sikerült rávennie, mert így bejutottunk az óriás nyulak ketrecébe, hogy őket is megsímogathassuk.

Be kell, hogy valljam, hogy én is nagyon élveztem ezt a farmot. Nekem a kis boci tetszett a legjobban!

Hogy vagyok?

Akik közelebbről ismerik kis családunkat tudják milyen felpörgetett életet él(t)ünk otthon. Minden perc beosztva, minden nap jön valaki vagy megyünk valahova, vagy mindkettő. Sokszor Marcival egymásnak adtuk a kilincset.

Talán éppen ezért sokan kérdezték mielőtt kijöttünk, hogy hogy fogom bírni kint, hogy “csak” a gyerekekkel leszek. Az elmúlt 4 hétben is sokan érdeklődtetek, hogy hogy bírom.

Jelentem nagyon jól!

Úgy álltam hozzá az egészhez (ahogy az egész élethez is próbálok), hogy a pozitívat lássam benne.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rózsaszín és könnyű és nem volt még nehéz pillanat, de ez otthon is így van!

Ma az én Drága Férjem ezt a verset küldte nekem. Úgy érzem ez pont azt írja le, amit érzek.

Csak én nem tudok ilyen jól fogalmazni.

Kerner Mariann: Ma még a tiéd

Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.

Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.

Alíz Magyarországról!

Ma délután látogatóba jött hozzánk Veron és két kislánya Alíz és Lotti. Veront egy közösségi portálon ismertem meg. Ők voltak az első vendégeink itt. (Dóri mamát nem számítom vendégnek)

Hanga nem a legszociálisabb gyerekek közé tartozik. Finoman szólva. Kicsit tartottam tőle, hogy fog viselkedni a vele egy idős kislánnyal. Minden várakozásomat felülmúlta a délután! Hanga nagyon kedves volt, Alíz megnézhetett, sőt mi több meg is foghatott minden játékot! Pár perc után bevonultak a gyerekszobába, magukra csukták az ajtót és addig nem is jöttek ki, amíg indulniuk nem kellett már. Nagyon örültem neki! Irtó lelkes volt, hogy Alíz tud magyarul! :-)

A 9 hónapos kis Lotti is nagyon tetszett neki, négykézláb mászott utána.

Azóta nyúz, hogy szeretne még egy kistestvért, de az már lány legyen, mert elege van a fiúkból! :-)

A mozgás gyógyít!

Marci a hétvégére hazatért a 3 napos skóciai meetingről, így ma délután újra futócipőt húzhattam.

Nem esett az eső, alig fújt a szél, (a nap azért nem sütött) és még a gyerekek által bocinak elnevezett , (itt már említett) nagy barna állatokkal (= skót felföldi marha) is kedzek megbarátkozni. Ma már selfiet is mertem csinálni velük. :-)

Fél óra alatt kipihentem a 3 nap fáradalmait, feltöltődtem a következő hétre és még a torokfájásom is jobban lett!
És a napi plank kihívást is a tengerparton csináltam. :-)

A mozgás gyógyít!

Marcika és a nagy ágy

Mivel igen korlátozott volt ide utazásunkkor, hogy mit hozhatunk magunkkal, elsők között az utazóágyról tettem le.

Hangánál ameddig lehetett húztuk a nagy ágyban alvást. Addig jó amíg akkor jön ki a gyerek az ágyból amikor én szeretném. Ebben ma már még biztosabb vagyok! De Hanga a nagy ágyból sem mászott ki nagyon sokáig, csak kiabált, hogy már ébren van.

Marcika ebben is más. Nagyon más…

Itt nagy ágyon alszik, csak mellé támasztottunk egy matracot, hogy ne guruljon le, de az ágy végénél ki tud mászni. Ezt elég gyakran meg is teszi és rendkívüli módon élvezi. Leveszi a hálózsákot és szökik. Több taktikája is van:

1) néma csendben olvasgat, játszik a szobában

2) résnyire kinyitja az ajtót és leskelődik

3) nagy vigyorogva kiront a szobából és szaladgál a nappaliban

Délutánonként külön szobában alszanak (Hanga a hálóban), így akkor Hanga 1 perc alatt kidől, Marcikával meg kezdődik a harc.

Volt olyan nap, hogy másfél órát játszott bent és semmit nem aludt. Csak akkor jött ki amikor meghallotta, hogy a nővére ébren van már.

Az átlag az 20-30 perc, 4-5 hálózsák visszahúzás és ágyba visszapakolás.

Szegénynek nincs szerencséje, mert a gyerekszoba a nappali végében van egy vékony fallal leválasztva amire valamilyen okból raktak egy ablakot. Ezen a redőnyt délután nem szoktam lehúzni, hogy lássam mit művel.

Egyik délután amikor már harmadszorra vetkőzött le és mászott ki eszembe jutott Nóri barátnőm, akinek 5 gyereke van. Fordítva kell ráadni a hálózsákot és akkor nem tudja levenni! :-) És ez működött! Kimászni ugyan így is ki tud, de lassabban és hamarabb vissza lehet fektetni, mert nem kell öltöztetni. Már ez is valami!

Esténként pedig Hangának is nagyon tetszik a műsor, úgyhogy sokszor Ő mondja Marcinak, hogy kukucskáljon ki.

Élvezem, hogy ilyen jól megvannak, nagy az összhang. Sokkal jobb ez, mint amikor mindenért ölték egymást. Most nagy az egyetérés, főleg a csintalanság terén, de ez így van jól.

Volt olyan reggel, hogy arra keltem 6:15-kor, hogy Hanga ágya mellett kúrjongat, hogy “Ciiiinci!!!”. Hanga simán felkelt, engem jobban megviselt a dolog, pedig nem az én fülembe visított.

Íme az egyen pizsomás cinkostársak:

"Ez az én barátok köztöm :-)"

A tegnapi sztrájkolós bejegyzésre olyan sokan és olyan kedves dolgokat írtatok, hogy nem bírom ki, hogy ne folytassam a blogolást! ;-)

(Amúgy is folytattam volna, de így mennyivel jobb ;-))

Köszönöm mindenkinek, aki írt, igyekszem szép sorban válaszolni! Türelmet kérek, szerencsére sokan vagytok!

A legmókásabb üzenetet Judit barátnőmtől kaptam:

“Ne hagyd abba a blogolást, olyan jó olvasni! Vagy írd csak nekem. ez az én barátok köztöm:)”

Sztrájkolok! :-)

Nem mintha nem történne velünk minden nap rengeteg mókás dolog, nem lennének Hangának aranyköpései (pl: “Ha én születtem hamarabb, miért a Marci születésnapja van előbb?”) és Marcika nem alakítana minden nap valami meglepőt (Ma pl. 6:15-kor arra keltem, hogy Hangát ébresztgeti sikerrel.. és most lassan 14:30 és hallom, hogy még mindig nem alszik…), de most úgy határoztam egy kicsit sztrájkolok. Már ami a blogolást illeti.

Jó dolog ez, hogy leírom a dolgokat, megmarad majd későbbre is és nem kell minden rokonnak, barátnak külön külön leírni, hogy mi van velünk itt. DE így a mi életünk nyitott könyv. Ti tudtok mindent, viszont mi alig tudunk az otthoniakról. (Tisztelet a kivételnek! :-))

Amikor Kasselben voltam mindenkivel emaileztem. Ha valakinek megírtam mi van velünk pár sorban válaszolt, hogy velük mi újság. Ez most nagyon hiányzik. Mert sok mindent megtudok ugyan a közösségi portálról, de minden személyes sornak örülök!

Egy szó mint száz: aki ezt a bejegyzést olvassa, írjon pár sort, hogy Vele mi újság otthon! Ha kapok pár kedves, bíztató sort biztos újra lesz kedvem írni a blogot! ;-) (Pedig most rengeteg időm van, mert 3 napra egyedül maradtam a gyerekekkel…  )

Izgatottan várom a híreket! Írjatok emailt, üzenjetek viberen, skypeon, fbon, bárhogy! :-)

KÖSZI!!! ;-)

Holland hétköznapok két gyerekkel

Még csak egy hete vannak kint a gyerekek is, de már néhány benyomásom van arról milyen itt kisgyerekesnek lenni.

A játszótér jó dolog, de az esetek 90%-ban vizes minden. Ha akkor amikor megyünk épp nem is esik az eső, előtte pár órával biztosan esett!

Kezdek rájönni, hogy az eső csak engem zavar. A gyerekek még élvezik is a pocsolyákat.

A hollandoknak meg mindegy milyen idő van sapka, sál, kesztyű nélkül bringára pattanak, meguk elé/mögé teszik a gyereket és tekernek.

Az, hogy én fényes nappal két ekkora nagy(?!) lakli gyerekkel az utcán vagyok az kuriózum! Az ilyen korú gyerekek 99,9%-a már intézménybe jár az anyukák meg már réges-régen dolgoznak. A szülési szabadság 3 hónap, ez után mennek vissza.

Szerintem engem tuti au-pairnek néznek. :-)

(Azért mennyivel jobb sokat szídott kis hazánkban, hogy otthon lehetek a gyerekekkel! Hanga 3,5 évesen ment oviba, de így is patakokban folytak a könnyeim amikor először ott kellett hagynom. Mi lett volna velem itt?… )

Éppen ezért nem tudtam, hogy fogok itt bárkivel összeismerkedni, ha napközben nincs az utcán rajtunk kívül senki 60 év alatti.

Nagy örömömre egy közösségi portálon rátaláltam egy nagyon kedves és nyitott angol nyelvű csoportra, amiben csupa Hágában élő expat (külföldről ide költözött) anyuka van, szám szerint 981! Itt rengeteg hasznos baba-mama információt és két itteni magyar családot is találtam!

Itt szereztem tudomást egy német templomi közösség baba-mama csoportjáról is, ahova ma délelőtt ellátogattunk. Rajtunk kívül 7 anyuka volt és 9 gyerek. Mindenki német vagy osztrák. Nagyon dícsértek, hogy milyen jól tudok németül, csodálkoztak, hogy csak fél évet éltem kint. Őszintén jól esett, mert Kassel óta nem sokat beszéltem németül. Így a gyerektársaságon túl heti egy délelőtt német gyakorlásra is jó lesz ez a csoport!

Hanga úgy indult, hogy ő nem szeret más gyerekekkel játszani, csak a Marcival, de alig akart hazajönni! Marcikának meg mindegy hol vagyunk, ha Hanga és én ott vagyunk vele. :-)

Minden nap sétálunk, homokozunk, kagylókat dobálunk, nyomokat keresünk, szaladgálunk a tengerparton. Azt hiszem a gyerekek ezt élvezik a legjobban! Csak akkor van hiszti amikor haza kell menni. Persze itt sincsenek rajtunk kívül gyerekek, csak kutyás nyugdíjasok.

Ahhoz képest, hogy otthon milyen felpörgetett életet éltünk, itt béke, nyugalom van!

Marcika 2

Édes kicsi fiunk ma 2 éves lett! Nagyon hálásak vagyunk Érte! Rengeteg vidámságot hozott az életünkbe!
ISTEN ÉLTESSEN KISFIAM!

Amióta anya lettem gyorsabban telik az idő! Élénken emlékszem mindenre 2 évvel ez előttről! Mintha csak tegnap lett volna, hogy Marci unszolására beadtam a derekam, hogy mondjuk le a házas csoportot és inkább a kórházba menjünk. A fülembe cseng Vermes doki hangja, amikor este fél10-kor közli, hogy “Lehet, hogy ebből még ma gyerek lesz’” és én azt hittem viccel. 13 percet tévedett csak!

Eltelik pár nap és itt van ez a mindig vidám, mosolygós kisfiú, akiből árad a szeretet. Aki mindent kipróbál, mindre felmászik, egyre többet beszél, már most jó  humora van és mindig meg tud lepni, mert nagyon nem olyan, mint a nővére!

Igyekeztünk Neki itt is ünnepivé varázsolni a napot, habár a 8 unokatestvért, 8 nagynénit -nagybácsit és a 4 nagyszülőt nem tudtuk pótolni, pedig így is elég hangosak vagyunk.

Reggelre XL-es lufikkal díszítettük a lakást. Délelőtt a Scheveningen Sea Life-ot néztük meg.

Délután meg volt köszöntés (Köszönjük a kiküldött ajándékokat, mindennek nagyon örült!) és torta.

Ez utóbbival bajban voltam, mert az itteni konyha nem olyan jól felszerelt, mint az otthoni, sütő pl nincs. Van egy kombi mikró, amihez holland és francia leírás van, így még nem mertem sütőnek használni és nem Marcika tortáján akartam kísérletezni. Kitaláltam hát egy megvalósítható “tortát”, amivel nagy sikert arattam: nutellás gorfik egymáson marcipánnal borítva, smarties golyókkal megszórva!

Hanga már meg is rendelt magának egy ugyanilyet februárra!

Dóri mama

Drága Anyukám ma délben indult vissza tőlünk.

Olyan jó volt Vele! Rég voltunk kettesben, főleg ennyit, mert a szintén Drága Férjem jóvoltából egyik délután a városban, egyik reggel pedig a piacon sétálgathattunk ketten! Amikor elindult a villamos felé a bőrönddel megkönnyeztem, pedig voltam már nélküle hónapokat távol.

(Utána meg egész délután izgulhattam, mert egy vonatállomás bombariadója miatt elég viszontagságos volt az útja a reptérre és hajszál híja volt, hogy lekéste a gépét.)

Jó volt Veled Dóri mama! Köszönünk mindent! Várunk vissza!

Ügyintézés gyerekekkel...

Eddig sem tartozott a kedvenc programjaim közé amikor valami hivatalos dolgot kellett intéznem úgy, hogy velem vannak a gyerekek.

A véleményem most sem változott! (Sajnos az aláírások miatt nekem is ott kellett lennem mindenhol.)

Tegnap a helyi önkormányzatnál volt jelenésünk, egy kedves holland hölgy kíséretében, akit Marci cége bízott meg, hogy segítsen nekünk. A hatalmas váróban kb egy órát kellett eltöltenünk, amit én valahogy sokkal többnek éreztem. Ez idő alatt a néhány mesekönyv, fészek építés a kabátokból, anya táskájának kipakolása, mondókázás kevésnek bizonyult, így egy idő után már volt minden..

Innen szakadó esőben átsétáltunk szintén a holland hölggyel egy bankba, hogy számlát nyissunk. Újabb egy óra az egyre fáradtabb gyerekekkel egy hatalmas, jól visszhangzó térben, felejthetetlen élmény!

De egy kedves ügyintéző hölgy kb 45 perc után megsajnált és megjelent színezőkkel és két kis dobozzal, amiben egy kis fém persely volt színes ceruzákkal, radírral és hegyezővel. Nagyon hálás vagyok Neki ez úton is!

Amíg ApaMarci intézkedett…

… kicsi Marci asztalra mászott