A majdnem ujj törés / Ujjdonság

Egy történet, két szemszögböl:

S: December elején lakásunk még nem volt Hágában, de Marcinak már megvolt az itteni amerikai foci csapata. A corsába való bepréselődést már többször említettem. A sok játék mellett helyet szorítottunk a vállvédőnek és a sisaknak is. (Persze az előtt értetlenül állt, hogy a kedvenc serpenyőmet és kis késemet minek akarom elhozni.) 

M: Aki ismer engem, tudja, hogy nem sokáig bírom mozgás nélkül, így nyilván itt Hollandiában is kell sportolni valamit. A fél év amúgy is túl sok kihagyás lenne a fociból, így amint tudtam, néztem magamnak valamilyen lehetöséget, vagyis elöbb vettem fel a kapcsolatot az itteni csapattal (Lightning Leiden) mint kerestem lakást, amit bizonyos nönemü családtagjaim sérelmeztek (és itt nem csak Édes Feleségemre gondolok). Elhatároztam azonban, hogy felszerelést csak akkor hozok, ha biztosan van neki hely a kocsiban. Így elsöséget élvezett a szintén várólistán lévö fektetös babakocsi Hangának, a gofri sütö, és a háztartásunkban található legnagyobb serpenyö (amiböl egyebkent van kettö pont ugyan ilyen itt is). Itt azért a becsületesség megkívánja, hogy megemlítsem, felszerelést tudott volna adni kölcsön a csapat, tehát valójában én is feleslegesen hoztam ki a cuccot. De ugye az ember szereti a sajátját használni. lehet, hogy ez a helyzet a serpenyövel is? ;-)

S: Sajnos amikor januárban kijöttünk épp szünet volt, de februárban nagy lelkesen kezdte el az edzéseket a Leiden Lightnings csapatában. Ez azt jelenti, hogy heti kétszer munka után edzésre megy és csak utána (11kor) jön haza. Ezzel nincs is semmi bajom, mert mozogni kell! Én is profitálok belőle, ha a férjem sportol és azt csinálja, amit szeret.

M: Mivel az edzések a lehetö legrosszabb idöpontban vannak (szerda és péntek 20.00-22.00), ezeken a napokon nincs értelme haza autózni Leidenböl Hágába, és megint vissza, általában 19.30-ig dolgozom, és onnan egyenesen megyek edzeni, majd érkezek haza kb háromnegyed 11-re

S: Itt is, mint otthon minden edzésnél alig várom, hogy megérkezzen, de nem azért, mert nem bírok ki pár órát nélküle, hanem aggódom a sérülések miatt. Ami nem is teljesen alaptalan, mert túl van már egy bordazúzódáson, egy combizom szakadáson, egy ujj törésen és rengeteg lila folttal és púppal lett gazdagabb, mióta elkezdte ezt a remek sportot.

M: Mivel az ördög nem alszik, addig nem kezdtem el a teljes edzést, amíg nem volt biztosításom. Sose lehet tudni...

S: Ha 11-kor még nincs itthon, mint egy "helikopterfeleség" rátelefonálok, hogy megvan-e mind a négy végtagja. Na, de mi van akkor, hogy 11-re várom és már fél10-kor hallom, hogy zörög a kulcs a zárban? Reakcióm időrendben: 1. Szívinfarktus, megsérült!!! 2. Nem lehet olyan nagy a baj, ha haza tudott jönni! És tényleg, csak egy ronda III. ujj és egy sajgó metatarsus.

M: Általában igyekszem hazaérni, nehogy elkezdjen mozogni Sári agya, mert ha egy nöi agy egyszer elkezd mozogni, nehéz leállítani a kombinalást. A minap épp megleptem, és nem mentem edzeni, hanem hazajöttem edzés helyett. Természetesen az elsö reakció az volt, hogy "Te jó ég, megsérültél?" Egy héttel késöbb a cipömet hagytam otthon, amit csak 20.00-kor vettem észre a pályanál, és ezt pont nem tudtak kölcsön adni, így szintén korábban érkeztem haza. A reakció ugyan az, csak kicsit már kevésbé rémülten. Ezzel az úgy nevezett szoktatásos etológiai kísérlettel sikerült megágyaznom (ne legyen olyan rémült) az általa fent említett metatarsusos izének:

S: Az egészségügyben dolgozó feleség megpróbálja rávenni, hogy meg kéne mutatni orvosnak. De már késő van, minek ezzel ügyeletre menni péntek este. Hát ránk nem igaz ez a két párna, amit Delftben fotóztam:

M: A mindent tapasztalt focis a sérüléskor végigpróbálgatja a korábbi sérülésekröl emlékébe rögzült funkció vizsgálatokat, minden mozog, nincs funkció kiesés, fájni fáj de azt már megszoktam, ergo nem kell azonnal orvoshoz menni. Feleség lenyugtatása véget: "Ha reggelre nem lesz jobb elmegyek."

S: Reggelre csodával határos módon nem múlt el, így Ő is kipróbálta a holland egészségügyet. Ha már olyan sok pénzt kifizetünk havonta a kötelező magánbiztosításra, dolgozzanak meg a pénzükért! :-)

Szerencsére nem tört el, csak zúzódott, az orvosok szerint a héten már edzhet is vele. Nem értek vele teljesen egyet.

M: Reggelre sajnos nem lett sokkal jobb, így engedve a szelíd eröszaknak, elbicikliztem a 2 km-re lévö (mint utólag kiderült csak gyerekkórházhoz) amit már ismertünk Marcika sztorijából, utána haza, itthon megnéztem a felnött sürgösségit, oda megint biciklivel 4,5 km. 3 óra, és hipp-hopp, mintha csak itthon lennék már vegeztem is, nincs törés. Nem lennék öszinte, ha azt mondanám, hogy ahogy én is gondoltam, mert azért kicsit izgultam, hiszen a tünetek hasonlóak voltak a multkori töréshez, és elsösorban izgultam, hogy ki kell hagynom néhány hónapot, valamint Sári emlegetett valamit, hogy még egy komoly sérülés, és abbahagyjuk az amerikai focit, amit persze én jó viccnek tartok, de azért kezdtem már rajta gondolkozni, hogy hogy fogom ezt kidumálni...