Hangok a gyerekszobából

Ennek a hágai időszaknak az egyik nagyon pozitív gyümölcse a gyerekeink közötti összhang! Túlzás lenne állítani, hogy nem veszekednek, de azt hiszem nem is kell, hogy illúzióim legyenek. Mióta kiköltöztünk, teljesen egymásra vannak utalva: csak egymással tudnak játszani. Előtte is jól megvoltak, de inkább csak kezdtek néha együtt is játszani már. Persze nyílván az életkor is számít: Marcika már elég nagy hozzá, hogy bevegye Hanga a buliba.

Irtó sokat duploznak, hihetetlen kreatívak, sokszor ámulva hallgatom miket játszanak el a duplo figurákkal. Nagy kedvencek most a verdák című mesének az autói is. Azokkal is hosszú ideig elvannak. Sokszor nagyon tanulságos tükröt tartanak elém ezekkel a szerepjátékokkal... 

De a legeslegnagyobb összhang esténként van, amikor már aludni kellene. Akkor a lehető legnagyobb egyetértésben beszélgetnek, nevetgélnek, játszanak. Ha nem lennék olyan fáradt, mint amilyen estére vagyok általában, szívem szerint reggelig hallgatnám őket.

Sajnos nem vagyok elég friss már ilyenkor és nem jegyzem le ezeket a beszélgetéseket, de egy-kettőt a legutóbbi estékből megmaradt:

Hanga: Neeem Marci! Te két éves vagy, én négy, Apa harminchárom, Anya pedig 20! :-)

Marcika: Nem akarok oviba járni!
H: Pedig az ovi nagggyon jó Marci! Rengeteg játék van, nagyon fog Neked tetszeni!
És itt hosszasan ecsetelni kezdte, hogy mennyire szuper az ovi. :-)

M: Mindenki meghal egyszer?
H: Igen!
M: Anya, meg Apa is?
H: Igen, meg Te, meg én is.
M: Én már meghaltam?

H: Marcika az alma héjja nagyon egészséges, abban van a vitamin!
M: Miért vitaminból készült?
H: Nem!
M: Akkor miből készült?
H: Valaki akinek van almafa a kertjében leszedte, megmosta és elvitte a boltba.

H: Ha azt mondom zagzagzag, akkor sikíts!
H: zagzagzag
M: aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Azért még esténként is van olyan, hogy valamin összevesznek, a legutóbbi kettő veszekedés a kedvencem:

Marcika ordít, bemegyek, megkérdezem mi baja.
M: Cinci azt mondta, hogy nincs szarvam!
H: Mert nincs is szarvad!!!
M.: De van!!!! Ugye Anya? És megint sírva fakadt...

Marcika ordít, bemegyek, megkérdezem mi baja.
M: De van szemem! Cinci azt mondta, hogy nincs szemem!
.... Hosszú percek kellettek, mire sikerült megnyugtatnom, hogy van szeme. :-)