MEGGYÓGYULTAK!!!

Tizenkét végtelennek tűnő nap után ma nem ment a hasa senkinek, nem hányt senki és nem volt lázas sem! Az előzmények tükrében ez igen nagy dolog! Kellőképpen örültem is neki!

Még egyszer köszönöm a sok-sok kedves sort, érdeklődést, ránk gondolást, imát ebben a két hétben. 

Hozzá is láttunk a húsvéti készülődéhez, mert hát van mit pótolnunk, a betegeskedés alatt ilyesmikre nem jutott erő/idő.

Itt sokkal több helyen lehet kreatív dolgokat venni (szinte minden boltban), nagyon nagy a választék és sokkal kedvezőbb áron vannak, mint otthon. Így jutottunk hozzá összesen 1€-ért két ilyen szerkezethez egy teljesen mindennapi üzletben. Persze így is csupa maszat volt a végére mindkét gyerek, de ez akkor is egy nagyon jó találmány!

Szeretem látni amikor önfeledten alkotnak és büszkén mutatják a végeredményt! Bármit is kreatívkodunk sosem szoktam én megmondani hogyan és mit készítsenek, rajzoljanak, fessenek vagy építsenek. Szeretem nézni ahogy saját fantáziájukból alkotnak. Lehet, hogy nem lesz hibátlan, szimmetrikus, nem illenek össze a színek, egy szeme van, nem ér össze a favonat sín két vége és egymásra van ragasztva három matrica, de Ő készítette és nagyon büszke rá! Sokkal jobban élvezik, mintha én csinálnám vagy adnám az instrukciókat.

Persze volt olyan tojás, akinek balesetben betört a feje, de Marcika így is nagyon büszke volt rá. Akkor meg kit érdekel?

Ma meg már játszótérre is kimerészkedtünk. Ennyi nap bezártság után sem a szélvihar, sem a jégeső nem tántorított el minket. Igaz, azzal nem kalkuláltunk, hogy a hazafele út 2 perc helyett 10 lesz, mert Marcika végig ordítja és közben háromszor leveti magát a földre. De százszor inkább ez, mint amikor mozdulatlanul feküdt a kanapén!