Mivel nem utaztunk haza Húsvétra, igen különleges volt idén ez az ünnep. Kiszakadva az otthoni hagyományos menetrendből, az itteni keretek között négyesben készülődtünk.
Pénteken Marci kényszerszabadságon volt, mert annyira fájt a gyomrom egész nap, hogy nem bírtam felkelni az ágyból. Megijedtünk, hogy elkaptam a gyerekektől, de ha így is volt egy nap alatt hányás nélkül végigment rajtam. Marci pedig hősiesen állta a sarat.
Ahogy már láthattátok festettünk tojásokat.
Készítettünk tojásfát.
Volt húsvéti asztaldíszünk tyúkanyóval,
Marci elkészítette a hagyományos ünnepi "Vidovszky majonézt", amit szigorúan csak Karácsonykor és Húsvétkor lehet enni és a receptje generációkon át öröklődik a családban.
Ahogy írtam a gyerekek születésnapján sütőnk nincs, így csak sütés nélküli "sütemény" jöhetett szóba és bolti kalács. A magyar boltban vettünk kalácsot és füstölt sonkát is, sőt még zserbót is.
Még februárban találtunk rá hosszas keresgélés és több templom "kipróbálása" után az English Speaking International Roman Catholic Church-re, ahol Marcival mindketten rögtön otthon éreztük magunkat. Az egész közösség nagyon családias, pedig hihetetlenül színes a társaság, a szó szoros értelmében. Olyan érzésem van, mintha a Föld összes országából lennének ott emberek. Amikor a kenyai tragédia áldozataiért imádkoztak egy-egy fekete család némán zokogott a padban, nagyon megrendítő volt.
Hatalmas templom, ami minden vasárnap zsúfolásig tele van. Olyan kézzel foghatóan érezhető itt, hogy mindegy ki milyen, honnan jött a Szeretet, amiben hiszünk összeköt minket, a Világ bármely pontján is vagyunk.
Gyönyörű, hatalmas kórusuk van, szintén minden féle nemzetiségű taggal.
Plébánosuk egy irtó kedves holland atya, akit a születésnapján meglepetésből a Mise közepén mini tortával és a happy birthday éneklésével köszöntöttek fel.
Hasonlóan, mint Káposztásmegyeren itt is van egy játszószoba sok-sok játékkal, ahova kihangosítják a mikrofonokat és egy üvegajtón keresztül a szülők belátnak a Misére. Ez két akkora gyerekkel, mint a mieink igen hasznos. Bár Hanga nem szeret ott lenni, mert az "bébis".
Eddig is nagyon szerettünk ide járni, de Húsvét óta még inkább a szívünkbe zártuk.
Ide mentünk el Nagycsütörtökön és Nagypénteken felváltva Misére és vasárnap együtt a gyerekekkel.
Két kisbabát is kereszteltek, akiket pelusra vetkőztetve vízbe merítettek, majd az atya felmutatta őket a közösségnek.
Ebben az ünnepi Misében adták át a szíriai keresztények javára összegyűjtött 20000 €-t is! Ami a legtöbb, amit valaha sikerült összegyűjteniük. Egy hágai pap ment Szíriába, hogy segítse a békét a keresztények és a muzulmánok között. A muzulmánok megölték Őt. Ezért is volt számukra hatalmas jelentősége ennek az adománygyűjtésnek.
A felajánlásnál tam-tam dobos zenére indiaiak hozták a hatalmas gyümölcskosarakat, füstölőket és minden féle saját kultúrájukban oda illő dolgokat. Ez is mutatja ennek a közösségnek a hihetetlen sokszínűségét.
A Mise végén pedig egy máltai atya (aki Rómából, a Pápa tikárságáról érkezett) közvetítette Ferenc pápa üdvözlő szavait és áldását.
Nem is tudom visszaadni mekkora élmény volt ott lenni. Az biztos, hogy ez volt eddigi életem legkülönlegesebb és legszebb feltámadási Miséje!
Délután papírsárkányt eregettünk a tengerparton. Amit annyira élveztünk mindannyian, hogy este 8-ig ott ragadtunk a parton. De ez már egy következő bejegyzés lesz, mert ha túl hosszút írok senki nem olvassa el. :-)
Hétfőn a fiúk meglocsoltak minket. Életemben először kicsi fiam is verset mondott nekem. Nagyon aranyos volt. Annyira belejött, hogy azokat a nő rokonokat, akiket elértünk aznap skypeon, online is meglocsolta. Hanga pedig először csalódott volt, hogy csak ketten fogják idén meglocsolni, de végül Neki is jutott az online locsolásból. Lelkesen osztogatta skypeon keresztül mindenkinek a tojásokat és hamar meglátta a jó oldalát a dolognak: "Anya akkor nem kell este hajat mosni ugye?" :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)