2015. május 27., szerda

De én fiú vagyok!!!

Írtam már egyszer a két gyerekünk közti különbségről. Akárhogy nyomja a mai világ, hogy mindegy ki milyen nemű, én egyre biztosabb vagyok benne, (egy lány és egy fiú anyukájaként) hogy vannak jellemzően női és jellemzően férfi vonások. Persze biztos van kivétel is, ami erősíti a szabályt. Én mindenesetre napról napra jókat derülök a gyerekeimen, mert bizony már ilyen kis korban nagyon sok tipikus jegyet fel lehet fedezni, amiket nem én tanítok Nekik, hanem belőlük jön. Hanga talpig NŐ, Marcika meg már most egy igazi pasi.

Tegnap Marcika elindult a gyerekszoba fele, kérdeztem hova megy. Közölte, hogy "Ugrálni az ágyon!". Amikor mondtam Neki, hogy azt nem szabad, csak annyit válaszolt a küszöbről visszafordulva: "De én fiú vagyok!!!"

A japán kertben, Ő volt az aki többször is éppen megúszta a vízbe pottyanást. Ő az akin folyton "harci sérülések" vannak. Aki kis híjján elmerült a tengerben, pedig csak a lábukat akarták beledugni. Akivel az itt töltött öt hónap alatt kétszer voltunk a balesetin (igen, a könyökficam után volt még egy száj felszakítás is).
És aki amikor felsoroltam, hogy mit lehet a tortillába tenni mindenre nemet mondott, majd közölte, hogy ő zsemlét és joghurtot kér bele. Miután kitartott ezen álláspontja mellett elkészült az extra tortilla. Becsületére legyen mondva, hogy megette az egészet, sőt azt mondta, nagyon finom volt. :-)
(Hanga salátával, uborkával és majonézzel kérte hús nélkül)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)