Bevásárlás holland módra

Azt hiszem a "hogyan nagy bevásároljunk két gyerekkel, bringával, rollerrel, autó nélkül" projektet túlzás nélkül állíthatom, hogy már tökéletesre fejlesztettem. Ez itt Hágában nem volt nehéz feladat, mert itt mindenki család és gyerek barát. Egészen mások a bevásárlások, mint otthon.

Az, hogy a gyerekekkel vagyok a boltban senkit nem zavar, mosolyognak maximum. A pénztáros mindig kedves! A megvásárolt árú a szalag végén pihen, amíg fizetek, mindenki csak fizetés után pakol el, nem kapkod, nem rohan, nem cicceg a mögöttem álló. Az emberek megvárják egymást és tényleg nem anyáznak, ha nem pakoltál még be mindent a szatyrodba 10 másodpercen belül. Ahogy a hollandok, úgy mi is a sarki boltba is bringával megyünk (mármint a gyerekek). A bevásárlókocsi alján van egy lehajtható tartó, ami ezek tárolására tökéletes, bár azt hiszem eredeti funkciója a sörös rekeszek tárolása lehet. :-)

Előfordult már olyan (kivel nem?), hogy valamelyik gyerek (vajon melyik? hát persze, hogy Marcika) leejtett egy hatos csomag joghurtot, amiből kettő összetört. Mi erre a holland reakció? Semmi gond anyuka, hozzon egy másikat!

Az egy dolog, hogy a sarki élelmiszerboltban bevásárolunk, de heti egyszer a piacra is így megyünk. Ami nem a sarkon van, hanem 20 perc villamosozásra és kicsit kaotikusabb, mint a kis boltunk. Mivel Marcikának már nem hoztunk babakocsit Ő is jön megy és a cuccokat sem tudom arra aggatni, így csak annyi dolgot vehetek, ami a hátizsákomba befér, hogy a két kezem szabad legyen. 

A piacon is mindenki kedves, sok helyen lehet kártyával fizetni, egy bácsit kivéve mindenki tud angolul, van wifi és a gyerekek szinte mindenkitől kapnak valamit! Bár ez utóbbi az újpesti piacon, a mi drága Ica néninknél is így van! (de csak Nála!)

Itt a sajtos néninél a szokásos kóstoló elengedhetetlen. A zöldséges bácsi is mindig ad valamit pluszban. Legutóbb a virágosnál egy csokor gerberát vettem és miután kifizettem mindkét gyereknek a kezébe nyomott egy-egy szál rószát. A gyümölcsös néninél banánt kapnak ajándékba. Szóval a piac napján ebéd már nem sok fér a pocakokba az biztos.

Ha bemegyünk egy akármilyen üzletbe (ami nem élelmiszer) sehol nem néznek ferde szemmel a gyerekek miatt. Sehol nem érzem azt, hogy én teszek szívességet, hogy ott költöm el a pénzem. Minden eladó folyékonyan beszél angolul!

Van még hová fejlődnünk otthon azt hiszem!