Hanga egyik nagy álmát sikerült teljesítenünk: elkezdett lovagolni tanulni. Hetente egyszer járunk egy csoportos órára, ahol az egyik szülőnek kell vezetni a lovat. Marcival felváltva kísérjük őt, addig a másikunk a lovarda emeleti kávézójából a hatalmas üvegablakokon át drukkol Marcikával.
Első alkalommal Apa felment a kávézóba Marcikával és kért Neki egy almalevet. A kedves pultos hölgy megkérdezte, hogy Ő is kér-e valamit, amire Apa a rutinszerű választ mondta: egy sört! A nő szeme kikerekedett, de ekkor már nem volt visszaút, úgy talán még kínosabb lett volna. Ja, az óra vasárnap reggel 9-kor van, ezt nem írtam! :-)
Legutóbb én voltam Hangával. A szokásos 7-8 gyerek helyett 13-an voltak. Bright Star nevű lovat kaptuk. Minden alkalommal mást kapunk, így izgatottan vártuk, hogy kezdődjön az óra. Én már két perc után láttam, hogy nehéz 40 perc vár rám, mert ha nem akarom hogy a lelkes kis lovasom a földön kössön ki, akkor bizony be kell, hogy bizonyítsam Bright Starnak, hogy én vagyok az úr a háznál. Nem is olyan könnyű az, egy nálam sokkal nagyobb és erősebb lóval szemben. Mit ne mondjak kemény volt, de én nyertem. A végén az oktató nő nagyon megdícsért és nem győzött elnézést kérni, hogy ezt a lovat kaptuk. Mindenre megesküdött, hogy ez többet nem fog előfordulni. Amit nagyon remélek is, mert két napig alig mozgott a nyakam, fájt az egész jobb oldalam.
De az eset tanulsága: egy anya a gyerekéért midnent kibír! Hiába erősebb és nagyobb a ló, ha a gyerekemről van szó, nincs mese!
Szerencsére Hanga az egészből semmit nem vett észre, ugyanúgy élvezte, mint mindig. Egy baja van csak, hogy nem lehet minden nap menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)