Brandwondencentrum Rode Kruis Ziekenhuis

Talán mind tudjátok, hogy a gyerekek születése előtt a Bethesda Gyermekkórházban dolgoztam, többek között az Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központban. Ez az egészségügynek egy igen speciális területe, kevesen foglalkoznak vele.

Amikor megtudtam, hogy Hollandiába költözünk eszembe jutott, hogy a Bethesda kapcsolatban áll egy holland égés centrummal. Felgöngyölítettem a szálat és kiderült, hogy Hágától 68km-re Bewervijkben van az a kórház, a Rode Kruis Ziekenhuis. Próbáltam megszervezni, hogy eljussak oda, de a gyerekek mellett ez nem volt olyan egyszerű. Amikor a szüleim múlt héten meglátogattak végre összejött a várva várt látogatás!

Sejtettem, hogy nagy élmény lesz és hogy nem egészen a hazai egészségügyi körülményekre kell számítanom, de amit ott tapasztaltam egy nap alatt az szinte hihetetlen!

Amikor reggel 7:45-kor beléptem a kórház kapuján a recepció mellett betegfelvételi automatákkal találtam szemben magam.

Nyolc órakor megérkezett a nagyon kedves középkorú gyógytornász kolléganőm. Mondta, hogy át kellene öltöznöm, ad nekem ruhát. Én naívan azt hittem elvisz a szekrényéhez és kölcsön adja az egyik ruháját, de nem így történt: egy ruhaautomata előtt álltunk meg. Odaérintette a kártyáját, bepötyögte a kívánt méretet és a gép egy vállfán kiadta a méretemnek megfelelő frissen mosott, vasalt tiszta ruhát. Ezt a gépet nem mertem lefotózni, nehogy megkérdezze, hogy ez nálunk hogy van, mert ide sem merem leírni...

Ezután a gyógytornászok pihenő szobájába vitt. Igen, itt ilyen is van. Konyhával, hűtővel, mikróval, ingyen kávét, teát adó automatával, sok-sok számítógéppel, amik akkor kapcsolódnak csak be, ha a saját kártyáját a szenzorhoz teszi, akkor viszont rögtön az illető profiljával lép be a kórházi rendszerbe. A polcon hordozható vezetékes telefonok sorakoztak. Mindenkinek van sajátja. Megint nem írnám le a saját budapesti verziómat, hogyan szereztem egy darab vezetékes telefont magunknak saját mellékkel, mert azt hinnétek nem szeretem a Bethesdát. Pedig DE!

Miután minden kollégának bemutatott, akik mind úgy fogadtak mintha 20 éve együtt dolgoznánk indultunk az égés centrumba. Egy lezárt folyosó végén két ajtó fogadott egy női és egy férfi. Apró kis öltözőbe találtam magam, ahol a negyed órája felvett tiszta ruhát tetőtől talpig újra cseréltük, papuccsal együtt, mert az égés osztályon minden alkalommal át kell öltözni új kórházi ruhába, másik cipőbe.

Itt is nagyon kedvesen fogadtak a kollégák. A gyermek és felnőtt centrum itt együtt van, akkor csak felnőttek feküdtek az osztályon. Az intenzív részlegen a friss ruhánkra még egy eldobható ruhát fel kellett venni minden kórterembe való belépéskor. Minden beteg egy ágyas szobában feküdt. A falon az őt ellátó személyzet képei egy A/4-es laminált lapon, hogy a hozzátartozó lássa, hogy néz ki az orvosa, ápolója, gyógytornásza.

Az intenzív osztály után az égés sebészeti osztály következett. Itt már két ágyas szobák voltak. Épp egyik torna közben érkezett meg az ebéd: két kerekeken guruló svédasztal formájában. Az ételeket nem mertem lefotózni a fent már említett kínos kérdések elkerülése miatt, az italos kocsi választékát titokban sikerült lencsevégre kapnom.

Az égés centrum mellett a másik dolog ami legjobban érdekelt persze a tornaterem. Kb akkora tornaterme van a kórháznak, mint nálunk egy iskolának. És ebben csak a gyógytornászok dolgoznak. Az ergoterapeutának, kézterapeutának külön termeik vannak. De én akkor is nagyon büszke vagyok a mi kis tornatermünkre a Bethesdában, mert ugyan kicsi, ugyan nem olyan jól felszerelt és minden ami ott van (magát a tornatermet is beleértve) azt én kalapoztam össze adományból, de a miénk!

Részt vehettem egy meetingen is az égésosztályon. Ilyet hetente kétszer tartanak. Az égéssebész, plasztikai sebész (itt ez a kettő külön van), intenzív osztályos orvos, gyerekgyógyász, nővér, dietetikus, pszichológus, kézterapeuta, gyógytornász együtt beszélgetnek a betegekről. Ugyan a holland tudásomon még van mit csiszolni, így sok mindent nem értettem belőle, de a lényeget leszűrtem: valóban team munka folyik a centrumban!

Ebédelni a kézterapeutával mentem. Hatalmas svéd asztal, bármit választhattam, majd az automata pénztárnál nekem kellett beütnöm, mit vettem el az asztalról és kártyával kifizetnem az ebédemet. A kávé, tea itt is térítésmentes volt.

Napközben az égésosztályon kívül megnézhettem az intenzív osztályt, a belgyógyászatot és a gyerekosztályt is. Ez utóbbiban az égett gyerekek fürdetője így néz ki.

Délután pedig az égés centrumban régebben feküdt, ambulánsan bejáró betegek rendelésén voltam. Egy középső központi irodában ültek a szakemberek, ahonnan hét kis rendelő nyílt. Minden rendelőbe más beteget hívtak be. A központi irodában a falon lógó nagy táblázatba írták be, hogy melyik szakembernek melyik szobába kell bemennie. Így egyszerre hét beteget néztek meg, mindenkinél egyszerre csak egy szakember volt. Akkor engedték haza, ha a táblázatot minden szakember kipipálta.

A gyógytornásszal és a kézterapeutával is címet cseréltünk. Kedvesen biztattak, hogy ha otthon újra munkába állok és bármi kérdésem van fordulhatok hozzájuk! 

Kaptam tőlük egy szakmai könyvet ajándékba. Amikor hazaértem Hanga nagy érdeklődéssel átlapozta. (Tele van fényképekkel). Ma reggel amikor Marcikának nem engedtem, hogy a tűzhely mellett tébláboljon főzés közben, Hanga kioktatta: "Nem láttad anya könyvében a képeket?" De Marcika nem látta, mert az első kép után közölte, hogy "Nem tetszik ez nekem!" és tovább állt. 

Nagyon hasznos, szakmai tapasztalatokkal és emberi élményekkel teli napot töltöttem itt!