Még csak egy hete vannak kint a gyerekek is, de már néhány benyomásom van arról milyen itt kisgyerekesnek lenni.
A játszótér jó dolog, de az esetek 90%-ban vizes minden. Ha akkor amikor megyünk épp nem is esik az eső, előtte pár órával biztosan esett!
Kezdek rájönni, hogy az eső csak engem zavar. A gyerekek még élvezik is a pocsolyákat.
A hollandoknak meg mindegy milyen idő van sapka, sál, kesztyű nélkül bringára pattanak, meguk elé/mögé teszik a gyereket és tekernek.
Az, hogy én fényes nappal két ekkora nagy(?!) lakli gyerekkel az utcán vagyok az kuriózum! Az ilyen korú gyerekek 99,9%-a már intézménybe jár az anyukák meg már réges-régen dolgoznak. A szülési szabadság 3 hónap, ez után mennek vissza.
Szerintem engem tuti au-pairnek néznek. :-)
(Azért mennyivel jobb sokat szídott kis hazánkban, hogy otthon lehetek a gyerekekkel! Hanga 3,5 évesen ment oviba, de így is patakokban folytak a könnyeim amikor először ott kellett hagynom. Mi lett volna velem itt?… )
Éppen ezért nem tudtam, hogy fogok itt bárkivel összeismerkedni, ha napközben nincs az utcán rajtunk kívül senki 60 év alatti.
Nagy örömömre egy közösségi portálon rátaláltam egy nagyon kedves és nyitott angol nyelvű csoportra, amiben csupa Hágában élő expat (külföldről ide költözött) anyuka van, szám szerint 981! Itt rengeteg hasznos baba-mama információt és két itteni magyar családot is találtam!
Itt szereztem tudomást egy német templomi közösség baba-mama csoportjáról is, ahova ma délelőtt ellátogattunk. Rajtunk kívül 7 anyuka volt és 9 gyerek. Mindenki német vagy osztrák. Nagyon dícsértek, hogy milyen jól tudok németül, csodálkoztak, hogy csak fél évet éltem kint. Őszintén jól esett, mert Kassel óta nem sokat beszéltem németül. Így a gyerektársaságon túl heti egy délelőtt német gyakorlásra is jó lesz ez a csoport!
Hanga úgy indult, hogy ő nem szeret más gyerekekkel játszani, csak a Marcival, de alig akart hazajönni! Marcikának meg mindegy hol vagyunk, ha Hanga és én ott vagyunk vele. :-)
Minden nap sétálunk, homokozunk, kagylókat dobálunk, nyomokat keresünk, szaladgálunk a tengerparton. Azt hiszem a gyerekek ezt élvezik a legjobban! Csak akkor van hiszti amikor haza kell menni. Persze itt sincsenek rajtunk kívül gyerekek, csak kutyás nyugdíjasok.
Ahhoz képest, hogy otthon milyen felpörgetett életet éltünk, itt béke, nyugalom van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)