Hogy vagyok?

Akik közelebbről ismerik kis családunkat tudják milyen felpörgetett életet él(t)ünk otthon. Minden perc beosztva, minden nap jön valaki vagy megyünk valahova, vagy mindkettő. Sokszor Marcival egymásnak adtuk a kilincset.

Talán éppen ezért sokan kérdezték mielőtt kijöttünk, hogy hogy fogom bírni kint, hogy “csak” a gyerekekkel leszek. Az elmúlt 4 hétben is sokan érdeklődtetek, hogy hogy bírom.

Jelentem nagyon jól!

Úgy álltam hozzá az egészhez (ahogy az egész élethez is próbálok), hogy a pozitívat lássam benne.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rózsaszín és könnyű és nem volt még nehéz pillanat, de ez otthon is így van!

Ma az én Drága Férjem ezt a verset küldte nekem. Úgy érzem ez pont azt írja le, amit érzek.

Csak én nem tudok ilyen jól fogalmazni.

Kerner Mariann: Ma még a tiéd

Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.

Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.