Életjel

Úgy döntöttem, hogy írok én is egy postot, mert lassan kezdek olyan lenni, mint Columbo felesége, akiröl mindenki tud, de még sose látták. Elöljáróban annyit, hogy angol billentyüzetröl írok, így nincs hosszú ö-m, és hosszú ü-m. Tehát nem helyesen írni nem tudok (bar éppen azt se), de hiányzik ez a két karakter. Azon kívül aki már próbálta tudja, hogy milyen nehéz laptop billentyüzetröl írni. Az elöbb éppen egy órányi írásomat tettem semmissé egy mozdulattal… Nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy újraírjam a postot.

A blogról annyit, hogy ugye az ötlet tölem eredeztethetö, bár Sári látott neki. Eleinte mindíg nyaggatott hogy írjak már én, mert én jól írok, meg amúgy is, meg minden, de ugye nem nagyon van idöm. Aztán persze mint mindenröl kiderült erröl is, hogy Sári kis gyakorlással túl szárnyal engem. Merthogy amint olvassátok iszonyatosan jól ír és nagyon élvezetesen. Úgyhogy nagyon örülök, hogy nem szegtem szárnyát ideje korán! Amúgy én se vagyok nagy blogger, söt, csak hát amikor sokáig vagyok távol a családomtól, és van egy kis szabadidöm, akkor blogot szoktam írni. referencia:

Távoli Tájakon

Hollandiáról csak röviden annyit, hogy nagyon szép, és gyönyörü. Legalábbis az a kevés amit eddig láttam belöle. Mivel ez már NY-on van, mint Helsinki (az már nyugat?), sötétebb van. Ez azt jelenti, hogy késöbb jön fel a nap, viszont ezért cserébe hamarabb le is megy. Ez pedig annyit eredményez, hogy általában sötétben jövök dolgozni és sötétben megyek haza is. A minap egyébként kicsit “késöbb” jöttem be dolgozni és kicsit “hamarabb”mentem haza, ami azt jelentette, hogy volt szerencsém megfigyelni a napfelkeltét és a naplementét a kocsimból (ettöl függetlenül sötétben indultam és sötétben érkeztem haza):

Az idö amúgy nem mindig ilyen szerencsés erre felé. Habár talán egy kicsit melegebb van, de ahogy egy kollégám fogalmazott ma, 10-böl 8-szor esik. Vagyis mégegy különbség otthonhoz képest, hogy itt SOKKAL többet esik az esö és fúj a szél. A kettö együtt kimeríti a vízszintes esözés teljes fogalmát. Ez ellen az esernyö körülbelül annyit ér, mint müanyag pohárba önteni a 100 C-os forró teát (felesleges és veszélyes). Másodsorban az esökabát se sokat ér ellene, mert belülröl ugyan olyan vizes leszel, mint kívülröl, maximum nehezebben engedi ki a vizet. E három különbség hatására viszont elöfordulhat az, hogy januárban is virágzik itt a nárcisz. Igen azok ott virágzó nárciszok az Emberjogi Bíróság elötti zászlók töveiben:

Business meeting in Glasgow

Amint már hallhattatok róla távol voltam (mégpedig Glasgowban) 3 napot. Hogy is nézett ki ez a három nap:

Day 1

Múlt héten közölték velem, hogy a jövöheti meetingen nekem is részt kell vennem, meg elöadást is kell tartanom.

Gyors repjegy és hotel nézés. Repjegy átszállással 250€, egyenesjárat utolsó hely 500€. Which flight do you prefer Marton? Persze az olcsóbb is jó lesz nekem. Szerda. 14.50-kor indul a gépem Amsterdamból. Persze elötte bejövök dolgozni. Reggelire ettem egy szendvicset. 12.00-kor indulni kell, ebédre nincs idö. Amsterdamba érünk munkatárs1-el. Ö az egyenes járattal megy. Elválunk. Van wifi. Juhúúú! Kontakt Sárival. Indul a gép. London Gatwick reptér. Itt egy órával korábban van. Akkor még csak 15.10. 3 órát kell várni. Nem elég, hogy kimenjek a reptérröl. Wifi van? 45 perc Sóherek. 30 perc bénázás nem sikerül csatlakozni. Végre sikerül. Sárival beszélünk. 20 perc után megszakad. Soha többet nem müködik. Könyvet otthon felejtettem. NatGeo-t is. Basszus. Kezdek éhes lenni. 20.00-kor céges vacsi Glasgowban. Ja az otthoni idö szerint 21.00. Nem baj. 17.50-kor indul a gépem. 17.20-kor semmi. Még nincs kapu kiírva. Gyanus. 17.40 kezdek ideges lenni. 17.50 késik a gép minimum 40 percet. Mi a tök? Infonál: Mi a stájsz? Nem tudják. Kicserélik a gépet. Miért jobb mint ha hibás géppel szállnánk fel nem? Ja de. Korog a gyomrom. Nem baj, a gépen van snack, addig kibírom. Aztán vár a vacsi. Végre a gépen. Ez is Airbus319 uncsi. Amivel mentünk volna boeing 737-es. Nem baj. Bocsánat a késésért blablabla… (azt hiszem baj volt a gép bal köpenyével) Kérem figyeljék a biztonsági bemutatót blablabla… Itt a kapitány beszél, welcome on board blablabla… Sajnos a gép csere miatt csak italt szolgálunk fel blablabla… Várjunk csak! MI VAN? Nem baj. Vörös bort kérek! Megérkezünk Glasgowba. 20.10. Lekéstem a vacsit. Nincs idö elmenni még a hotelhez is, egyenest a vacsira. Rohanás a buszhoz: A Church street-ig kérek egy jegyet. Soför arabul válaszol. Mi van? Ja nem ez skót. Nagy eröfeszítések árán megértjük egymást. Fogalma sincs hol a Church street. Kitaláljuk. Megyünk. A buszon számomra teljesen ismeretlen nyelven folyik a társalgás. Azt mondják ez a skót. Látom az éttermet. Itt kell leszállnom? Nem a következö. Biztos? Mindegy már megyünk tovább. Leszállok, több mint egy megállót sétálok vissza. Itt vagyok. 21.00 ismerek egy csomó arcot.What do you want to drink sir? Whiskey-t kérek! A vacsi jó. Csak olyan franciásan elegáns és kevés. Sört? Persze kérek. Kezdünk oszladozni. Holnap 8.00-kor kezdjük a meetinget. Oké indulás. Még nem csekkoltam be a hotelbe? A recepció csak 22.00-ig van nyitva. Rohanás. 20 perc séta. Esélytelen. Hotelnél sehol senki. Minden sötét. Jófej munkatárs2 szobájában alszom a földön megosztozunk az ágynemükön, törülközökön. Mondom, hogy jófej.

Day 2

Reggel becsekkolok. Fickó néz. Késett a gépem blabla stbstb… Akkor hol aludtam az éjszaka? Megoldottam. Mindegy. Okés. Reggeli? Kérek. Rohanás a meetingre. Egész nap meeting. Ebédkor 10 perc szabadidö. És kiderült, hogy Glasgowban van a Roxfort!!!

Kb 18.00-ig húzzuk. Megy a kavarás. Ki hova? Sörözni mindenki akar. Ebben egyet értünk. Visszamegyünk a hotelhez munkatárs3 férjéért munkatárs1, 3 és 4-el (20 perc séta). A férj nem jön. Fáradt. Nem baj. Séta vissza (20 perc) mert jófej munkatárs2 már talált egy jó kocsmát, de munkatárs5, 6 és 7 már elmentek és egyedül van. Megtaláljuk. Jó skót kocsma.

Sör és burger. Minden jó. Indulunk haza. Elkísérjük munkatárs1-et, mert késö van és ö egy másik hotelben lakik. Munkatárs4 elcsúszik a jégen és nagyon megüti magát. Tud járni? Tud. Menjünk gyorsan. Jófej munkatárs2 felveti, hogy menjünk rövidebb, ám ismeretlen úton, nála van a GPS-e. Tuti? Tuti. Indulunk. Most merre? Erre. Nem, mégis erre. Rossz irányba jöttünk. Az út az jó csak az irány nem. Oké. Itt már voltunk. Körbejöttünk? Munkatárs4-nek nagyon fáj az eséstöl mindene. Munkatárs3 kezd ideges lenni. Munkatárs3 és 4 fáradtak. Jófej munkatárs2: menjünk határozottan az a lényeg, hogy ne vegyék észre. Én: Mit? Hogy lemerült a GPS. Nem tudjuk hol vagyunk? De nagyjából. Jó menjünk. Persze hamar kiderül. Nem baj. Fogjunk taxit? Minek? Itt vagyunk valahol 100 méteren belül… 20 perc múlva megtaláljuk a hotelt. 00.00-ra ágyban vagyok. 00.30 nem tudok aludni. Nem sokat töltöttem a szobámban a 92 fontért. na mindegy. Alvás, mert reggel indul a gépem 7.00-kor. Hoppá! Nem csekkoltam be a gépre. Gyorsan elö a laptopot. Lemerült. Itt más a dugalj. Nincs átalakító. Fürdöben a borotva dugalj európai. Kevés a delej, laptop állandóan ledobja a töltést. Szenvedek. Végre becsekkoltam. 1.00 alvás.

Day 3

4.00 kelek. Reggelizni nem tudok. Nembaj rohanás a buszhoz (20 perc séta a hajnali sötét Glasgowban a buszmegálló). Elértem.

Semmi gond. 5.00-re a reptéren. Wifi persze itt sincs. Sóher Brittek! 7.00-kor tényleg indul a gép. 8.15 London Gatwic megint. Wifi nincs. 3 óra várakozás. Unalmas. Könyv még mindig nincs. Alszom. Nem tudok. Meleg van. Gyorsan vegyünk ajándékot a gyerekeknek adómentesen. Megvan. Még mindig 2,5 óra. Már voltam az összes boltban. Természetesen a World of Whiskies-ben a legtöbbet.

Na a második járatom megint késik legalább 30 percet. Faja. 15.00 körül Amsterdamban vagyok. 16.00-17.00 otthon (Hága).

Jó kis három nap volt!…