Kagylózzatok!

(továbbra sincs hosszú ü-m és hosszú ö-m)
Az az igazság, hogy ezt a posztot már rég óta meg kellett volna írnunk, de nem volt rá idöm, és Sári túl szégyenlös, hogy megírja ezt az esetet.

A minap kedvenc, nem túl drága de nem a legolcsóbb, viszont a legközelebbi boltunkban sétáltunk a szokásos bevásárlásunkkor, amikor is megpillantottam kb 2-3 kiló egybe csomagolt fekete kagylót (valójában ehetö kék kagyló - Mytilus edulis) iszonyatosan leárazva. Megemlítettem Sárinak, ugyanis mindketten nagyon szeretjük a kagylóhúst, és egymásra csillogott a szemünk. Meg is van a mai napi lakoma. Gyorsan bedobtuk a kosárba és usgyi haza.

A kagylók szerencsére meg voltak pucolva (a héjuk), így azzal nem kellett szöszölni. Hazaérve tudatosult bennünk, hogy nem tudjuk hogyan kell elkészíteni, így Sári nekiesett a netnek. Amikor Hanga született, Vermes doki azt mondta Sárinak, bármi kérdése van a szüléssel, születéssel kapcsolatban, nyugodtan keresse öt, csak a neten ne nézelödjön. Akkor Sári ezt meg is fogadta, így nem történt semmi gond, most azonban rájöttem, mire gondolhatott akkor a doktorúr.

A netre felmászva számtalan receptet és jó tanácsot lehet olvasni a kagylókészítésröl. Elsösorban olyanokat, hogy mit hogyan ne csináljunk, mert ilyen-olyan nagy baj lehet belöle. Ismervén feleségem ilyen terü parázhatóságát, egyböl jött is hozzám:

- Azt írják, ami ki van nyílva az nem jó!
- Akkor dobd ki öket.
- De az egyharmada ki van nyílva!
- Akkor dobd ki az egyharmadát! Azért volt ilyen olcsó biztos.
- De ha romlott, akkor a többi is az lehet.
- Ami nincs kinyílva biztosan jó lesz.
- De azt is írják, hogy a fözés utan ami viszont nem nyílik ki, az se jó.
- Akkor majd azokat is kidobjuk.

Hasonlóképpen folytatódott a társalgásunk, és közben én is el kezdtem kutakodni szürkeállományom azon részében, ahova az általam kevésbvé fontosnak tartott információkat szoktam rejteni. Mintha hallottam volna valamit a kagylókról mostanában. Legnagyobb hibámként, amikor elövillant a rejtett információ, mint hétvégi segédmunkásnak az iparos vágasa amikor legugol a boltban a müanyag flakonos koccintós borért az alsó polchoz, és a festékfoltos pólója fel, a malter áztatta melósgatya pedig egy kicsit lejjebb csúszik a kelleténél, azonnal meg is osztottam azt Sárival:

Megvan, valamelyik ismerösöm mostanaban rakta ki a fácséra, hogy rosszul elkészített kagylót ettek, és teljesen feldagadt a fejük meg a szemük, mint akiket össze-vissza vertek. Amikor kimondtam, már éreztem, hogy nem kellett volna, így ennek a hangulatnak megfelelöen telt a kagylókészítés további menete.

Szerencsére a gyerekek nokedlit sem esznek ha galuskának hívjuk, így a kagylót sem akarták megkostolni, amit nem is engedtünk volna nekik ezek után, ha akarják sem.

Ott ültünk ketten az asztal két oldalán, az asztal közepén az  ínycsiklandóan tökéletesen illatozó és kinézö feketekagylóval és csak méregettük öket és egymást Sárival. Merjük-e, ne merjük-e. Mint a bombaszakertö a hatástalanítani kívánt bombát, olyan óvatosan tettük a kész kagylókat a tányérunkra, és mint a gyerek a leckéjéhez, olyan nagy lelkesedéssel fogtunk neki az elfogyasztasának. Becsületére legyen mondva Sárinak, ö is evett belöle egy tányérral, de amikor megkérdeztem, hogy ízlik-e neki, csak annyit felelt, hogy:

- Nagyon finom, de valahogy más szájízzel eszem, ha érted amire gondolok. És én értettem.

Sárit megnyugtatni szánva, én vettem még egy tányérral, habár bennem is minden féle forgatókönyv lepergett már a lehetségesek közül. A második tányér után elkezdtem tudósként, és logikusan gondolkozni, hátrahagyva a nöi attitüdröl (értsd Sáritól átvett) rámmaradt emóciónális érzelmi fonalat, miszerint:

- A kagyló nagyon finom lett, és iszonyatosan ízletes. Sári is evett már és én is. Ezen változtatni nem tudunk. Mivel én két tányerral is ettem, a mennyiség attól tartok már nem számít. Logikus következtetés: meghagyni nem fogom, ha egy: ízlik, kettö: fér még belém. Így elfogyasztottam a maradék kagylót (természetesen többször is megkérdezve Sárit, hogy de ugye ö már nem kér többet).

Pár napig még vártuk a váratlan szindrómákat, tüneteket, feldagadást, hasfájást, rothadó sebeket, magas vérnyomást, hasmenést, magas lázt, véres vizeletet, vese leállást, epe bántalmakat és habzó szájat. De pár nap után beletörödtünk, hogy Sári egy csodálatosan finom kagyló ételt készített, amit a bénaságunk miatt nem tudtunk kellöen kiélvezni!