Nagyon élvezem azt a nyugalmat, amiről már sokat írtam. Ennek köszönhető, hogy a gyerekekhez sokkal több türelmem van, mint otthon és láss csodát ezt meghálálják azzal, hogy sokkal kevesebb a hiszti.
Ma reggel Hanga nem akarta megenni a reggeli műzlit, amit már amikor kérte tudtam, hogy így lesz. Ezért leszögeztük, hogy addig ül az asztalnál, amíg van a tányérjában műzli. Már mindenki rég befejezte, Marci elment dolgozni, Marcika játszott a hálószobában, én meg neki álltam porszívózni, amikor hallom, hogy nagy csörömpölés: a műzlis tányér a terítővel együtt “valahogy” a földre került. Otthon biztosan felemeltem volna a hangom, amire Hanga is felemelte volna az övét (=hiszti), de most csak annyit mondtam neki normális hangon, hogy várja meg amíg feltörlöm és, hogy nem örülök ennek, hogy ezt csinálta és látványosan szomorú voltam egy ideig. Nagyon megleptem szerintem, de meg volt a hatása: egész délelőtt kenyérre lehetett kenni!
Igaz amikor elvittem aludni ebéd után és szóba jött a műzlis eset, csak annyit mondott: “Ezt jól megoldottam, hogy ne kelljen megenni”. :-)
Nehéz az otthoni hajtásban, de szülőtársak türelmesebben a gyerekekkel, meglesz a gyümölcse! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)