2015. február 25., szerda

A 40°-os láz

Életemben először láttam olyat, hogy egy lázmérő 40°-ot mutat. Elég rossz érzés. Pláne ha nem az én lázamról van szó, hanem a gyerekeméről. Valahogy egy anya a gyereke betegségét mindig ezerszer súlyosabbnak éli meg, mint a sajátját. Pedig ilyenkor kellene higgadtnak maradni. Na hát ez nekem nem sikerült. Szerencsére Marci itthon volt és Neki igen.

Megint Marcika hozta ránk a frászt. De most szerencsére nem lett kórház a vége. Semmi más baja nem volt, "csak" láza, de az jó magas. Szegénykémet a vasárnap esti 40° után egész éjjel fogdostam, rohangáltam be hozzá, Ő meg békésen aludt (egyszer ébredt fel) és hétfő reggelre, mint akinek semmi baja 37,2-vel ébredt!

Nálam már csak Hanga viselte rosszabbul a lázas napokat. Ő nem azért, mert annyira aggódott az Öcsikéért, csak nehezen viselte, hogy Marcika körül forog minden. Pedig bezártságról szó sem volt részéről, mert a hétvégén felváltva őriztük a kis beteget amíg a másikunk Hangával programozott. Bringázás, city farmon állat etetés és Rotterdam Zoo volt a program. De a jóból sosem elég. Amilyen kis drága meg is mondta, hogy nem bírja, hogy ennyit foglalkozom Marcikával. Bírom, hogy a gyerekek ilyen őszinték, ki merik mondani ami bennük van, nem bújnak álarcok mögé.
Bárcsak mindenki tudna őszinte gyerek maradni!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)