Hat hete vagyunk kint.
Egyik gyerek születésekor sem értettem, hogy hogyan tudnak anyukák otthon beszűkülni. Aki ismer minket tudja, hogy minden nap jött valaki, mentünk valahova. Mindig kevés volt a 24 óra, nem volt megállás szinte soha.
Éppen ezért nagyon ránk fért ez a megállás most. Leírhatatlanul élvezem ezt a rengeteg időt a gyerekekkel, hogy mindenre ráérünk, soha, sehova nem kell rohanni. Hihetetlen, hogy ennyit velük lehetek, "csak" ez a dolgom, semmi másra nem kell koncentrálni.
De kicsit (főleg az otthonihoz képest) beszűkült az életem: játszótér, tengerpart, játszóház, city farm, sarki bolt, piac.
Mióta megérkeztek a gyerekek nem voltam az utcán (itthon sem :-)) még nélkülük (kivéve amikor futni megyek, de az sajnos ritka).
Drága férjem felismerte ezt a helyzetet és múlt héten egyik délután sietett haza, hogy én elmehessek EGYEDÜL a belvárosba. (Hanga egyik ajándékat interneten rendeltem, azt vettem át)
Azt eddig is tudtam, hogy gyerek (Marcika) nékül lényegesen egyszerűbb a bevásárlás. (Tegnap is minket nézett az egész bolt, mert végig ordított, hogy nem engedtem be a hentespult mögé..., majd az egész utca, mert hazáig ment a műsor).
Már az nagy élmény volt, hogy nem 6 cipőt, 3 sálat, 3 sapkát, 3 pulcsit, 3 kabátot kellett feladnom, csak a sajátomat!
Egyedül, a saját tempómban sétálni a buszig, arra menni, amerre szeretnék!
Gyerekek nélkül buszra szállni! (Itt van egy kártya amit oda kell érinteni fel- és leszálláskor az ajtónál egy szenzorhoz. Hát nem gyerekbarát megoldás az biztos, mert 2 gyerekkel 2 kéz ehhez a művelethez a fel- és leszállási procedúra közben általában kevés. )
Menet közben egyedül nézelődni a buszról! Nem folyton azt nézni, hogy kit rugdos, mit fog meg, miért ordít, mit nyal meg, maradjon ülve.
Bemenni egy (nem étel) boltba! Egyedül! Csak úgy nézelődni!
Csendben lenni, egy szót sem szólni 2 órán keresztül!
Hát ez a 2 óra felért egy wellness hétvégével! Köszönöm Drága Férjem! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)